Farkas Ferenc: „Tenyerembe írtalak” (Iz 49,16) – Elbeszélem, mit tett velem Isten...

Kultúra – 2023. március 11., szombat | 14:20

A szerző a Nyolc Boldogság Közösség laikus tagja, ötgyermekes családapa. Eddig öt unokája született. A kötet a Marana Tha Kiadó gondozásában jelent meg.

Kötetében Farkas Ferenc felidézi: kisgyermekként, a hatvanas–hetvenes években nagyon közel állt Istenhez, az anyai nagymamája révén, aki illegális hittanórákat szervezett neki. Tizenhárom éves korában azonban fordulat történt az életében. Azt írta titkos naplójába: „Már nem hiszek Istenben, és nem akarok többé templomba menni.” Ezt egyrészt azzal magyarázza, hogy a társaihoz akart hasonlítani, hiszen egyik barátja sem járt templomba, másrészt hatalmába kerítette a lázadás szelleme. Istent, a Vele való kapcsolatot és mindent, ami ezzel jár, ki akart iktatni az életéből. Nem csupán Isten, hanem minden tekintély ellen lázadt. Előfelvételis katonaként, majd magyar–történelem szakos hallgatóként (1987-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen) szinte az anarchista gondolkodás gyűlölködő szellemiségében élt, hajszolta a kalandokat, élményeket. Egyetemre csak módjával járt, barátaival kocsmákban időzött, esténként jazz- és rockklubokban; kipróbálták a füves cigit is.

Könyvében Farkas Ferenc felidézi: életre szólóan meghatározó élmény volt számára, amikor a nyolcvanas években budapesti egyetemistaként találkozott a nagyvárosi prédikátorral, a pünkösdista Sitkei Ferenccel, aki azonnal azt mondta neki: „Fiam, nem jó úton jársz, de Isten meg tudja változtatni életedet, be akar tölteni Szentlelkével.” Kinyitotta bibliai idézetekkel és Jézus-képpel dekorált táskáját, és két kis papírkötésű könyvet nyomott Farkas Ferenc kezébe: az egyik az Apostolok cselekedetei volt, a másik pedig a Nem részegek ezek című könyv. Ez a pünkösdi megújulás első tapasztalatait írta le az Egyesült Államokban, és teljesen felforgatta az ifjú Farkas Ferenc gondolkodását, felébresztette benne a vágyat: bárcsak őt is érnék ehhez hasonló élmények.

A könyv címe Izajás próféta könyvéből vett idézet (49,16). Farkas Ferenc vallja: az, hogy Isten a tenyerén hordozta és hordozza őt és a feleségét, Erikát is, számtalanszor megnyilvánult az életük során. Amikor a nyolcvanas években, harmadéves egyetemistaként feljöttek Budapestre két bőrönddel, nem volt szállásuk. Ez néhány évvel a Sitkei Ferenccel történt találkozást követően történt. Elmentek a Felszabadulás téri (ma Ferenciek tere) ferences templomba, belebotlottak Katona István atyába (az Emmausz Közösség megalapítójába, a Marana Tha Kiadó igazgatójába), aki éppen a szentmisére készült. Beszéltek neki a lakhatási gondjaikról, és ő szerzett nekik albérletet. Erika felnőttkori megtérő volt, és együttjárásuk idején mindennap imádkozott Istenhez, hogy az akkor még rossz úton járó szerelme (állandó ivászat, drogozás) változzon meg. Feri egy napon eléje állt, és közölte vele: az evangélium és a Jézussal való kapcsolat alapján képzeli el a házasságukat.

Később, amikor Franciaországban éltek, Noémi lányuk születésekor súlyos komplikációk léptek fel. Félő volt, hogy idegi károsodás érte a babát, néhány napot inkubátorban töltött. Végül egy kétméter magas orvos vizsgálta meg, beleültette a kisbabát a hatalmas tenyerébe, nézte egy darabig, megtartja-e magát, majd elmosolyodott, és tömören csak ennyit mondott: „Elle est parfaite” („Tökéletes a kislány”). Majd hozzátette: nincs szükség további vizsgálatokra. Néhány évvel később Farkas Ferencben tudatosult, hogy ez a jelenet egy csodálatos evangélium.

Az Úr szerető tekintete tökéletesnek, beteljesedettnek lát minket. A kezében tart, hiszen ő maga mondja: »A tenyerembe írtalak!«”

Farkas Ferenc és felesége, Erika alapítóként vettek részt a Nyolc Boldogság Közösség péliföldszentkereszti csoportjának létrehozásában. Amikor azonban visszajöttek Franciaországból, elküldték őket a közösségből. Az akkor már ötgyermekes család Hódmezővásárhelyre költözött, itt építkeztek; Farkas Ferenc gazdálkodó lett. Ekkor visszaesett az alkoholizmusba, évekig küzdött vele, végül a mellette addig mindig kitartó felesége válaszút elé állította: vagy hajlandó alávetni magát a terápiás elvonókúrának, vagy el kell költöznie. Farkas Ferenc bejelentkezett a szigetvári kórház rehabilitációs osztályára, de úgy érezte, negyvenöt évesen vége az életének, innen már nincs kiút, Isten végleg elhagyta. Ám segítője, Petronella főorvos asszony közölte vele: „Nem, Ferenc, erről szó sincs! Isten nem hagyta el magát, maga hagyta el Őt, és most vissza kell térnie hozzá!” Farkas Ferenc szerint ez a mondat kellett ahhoz, hogy visszataláljon Istenhez.

A kötetben három tanúságtételt is olvashatunk, köztük Farkas Ferencék legidősebb gyermeke, Áron tanúságtételét, aki tizenöt évig volt a kábítószer rabja. A fordulópontot az jelentette, amikor évekkel ezelőtt meghívták húga esküvőjére. Áron akkor éppen néhány hete tiszta volt, de komoly elvonási tünetektől szenvedett, a családjától már lélekben eltávolodott, semmi kedve nem volt jelen lenni az esküvőn. Végül mégis elment. Rossz volt a kedve, kilátástalannak látta az életét. A szentmisén egy lány könyörgött azokért a fiatalokért, akik nem találják a helyüket az életben, és a végén ránézett. Áron rádöbbent, hogy ez róla szól, és Isten itt van vele, nem hagyta el, várja, hogy visszatérjen hozzá.

Ezt követően éveket töltött az olaszországi Cenacolo Közösségben, ahol a szenvedélybeteg fiatalokat kezelik. Ma már vallja: amikor úgy érezzük, kilátástalan a helyzetünk, nincs erőnk, sem kedvünk lépni, lélekben feladni készülünk, igazából ekkor kell lépni, és bízni az Úr irgalmában, megtenni az elő lépést a szabadulás felé. Az első lépést pedig követi a többi. Nagyon sokszor megtapasztalta ezt – nem más ez, mint Isten folyamatosan működő kegyelme.

Farkas Ferenc könyve nyilvános gyónásnak is tekinthető, és mindenekelőtt a bizalomról szól: arról, hogy kerülhetünk bármilyen kilátástalan helyzetbe, nincs az a mélység, ahonnan Isten kegyelme ki ne emelhetne bennünket, ha igent mondunk erre, és bár lehet, hogy botladozva, bizonytalanul, de elindulunk felfelé.

Farkas Ferenc: „Tenyerembe írtalak” (Iz 49,16) – Elbeszélem, mit tett velem Isten...
Marana Tha Kiadó, 2022.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria