Gyökössy Endre: A szeretet nagykönyve

Kultúra – 2023. február 25., szombat | 15:20

Gyökössy Endre (1913–1997) – református lelkész, pszichológus, író, költő – édesapja református, édesanyja katolikus volt. Gyermekkorára mindig úgy emlékezett vissza, hogy a legtisztább és legteljesebb ökumenében nőtt fel, soha nem érezte, hogy a szülei különböző keresztény felekezethez tartoznak.

Jelen kötet egybeszerkesztve tartalmazza a szerző Bandi bácsi a Szeretetről és Szeretet mindenekfelett című két könyvét. A kiadványt Nagy Alexandra szerkesztette.

Gyökössy Endre a szeretet-szerelem négy összetevőjét különbözteti meg, latin, illetve görög szavakkal: Szexus: szeretlek, mert enyém vagy. Erósz: Szeretlek, mert ilyen vagy. Filia: Szeretlek, mert társam vagy. Agapé: Szeretlek, mert szeretlek. A református lelkész állítja: e négy közül bármelyik hiányzik vagy megbetegszik, bajba kerülhet a férfi és a nő társas kapcsolata. „Éppen úgy megbetegszik, mintha az emberi szív két pitvara és két kamrája közt megbillenne az egyensúly az egyik megbetegedése, szűkülete miatt. A szerelem-szeretet EGÉSZségéhez mind a négy hibátlan együttműködése szükséges.”

Gyökössy Endre elmélkedésében kifejti: Jézus igazi tanítványa az, aki már alkalmazza az ajándékba kapott agapét, ha találkozik valakivel, azt elfogadja olyannak, amilyen. „Szeretlek úgy, amilyen vagy, mert téged adott az Isten szeretni. Azután úgy szereti – mert ez az egyetlen kiindulópontja –, amilyen bűnben éppen találja.” Itt kezdődik az empátia. A csak vallásos ember a maga szemével nézi a másikat, a maga eszével mérlegeli, a maga fülével hallja a másikat. Az empátiával szerető tanítvány annak szemével nézi azt az embert, akire néz, annak a szívével érez, aki előtte ül, annak az eszével kísérel meg gondolkozni, akivel beszél. „Ez az empátia. Megpróbálok én lenni.” A vallásos ember, amikor végighallgatja a másik vallomását, esetleg felkiált: „De drága testvérem, hát hogy tehettél ilyet?” Aki viszont empátiával hallgatja, tudja, hogy a másik helyében valószínűleg ő is körülbelül azt tette volna. „Hogyha én vagyok ő! De ehhez agapé kell! Gyakorolt agapé, beleérzés, beleértés, benne élés, empátia. Értelek, jól értelek, s ha én ezt még nem is tettem meg – gondolja a csöndes tanítvány –, de álmodtam róla, gondoltam rá, csak Isten kegyelme őrzött meg tőle.”

Egyszer valaki azt kérdezte Gyökössy Endrétől, mit jelent az, hogy „miattam, érettem, helyettem” szenvedett Jézus. A lelkész-pszichológus elismeri: nagyon nehezen tudná ezt megmagyarázni valakinek, aki nem érti még a dolgok mélyét.

Ez a teljes empátia: miattam, érettem, helyettem hal meg ott a kereszten.

Annyira belém éli magát, annyira empatikus velem, hogy én a halálomat csak egyetlenegy helyen tudom szemlélni: Jézus keresztjén. Aminek hamarább kellene bekövetkeznie, mielőtt a szívem megáll, mert bűneim és vétkeim miatt én halálra méltó ember vagyok. De ha Jézus halálát nézem, akkor ott látom az én kínos halálom, mert miattam, érettem és helyettem. Ő viselte el. Ez a jézusi empátia.” A könyv szerzője szerint

csak akkor tudunk másokért „vajúdni”, szenvedni, ha szüntelenül „arra” nézünk, „Aki belehalt az értünk való vajódásba a kereszten, hogy új életünk és üdvösségünk lehessen”.

Gyökössy Endre az evangéliumok evangéliumának, magjának nevezi Jézus Nikodémushoz intézett szavait: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Hozzáfűzi: Isten, „a Szerető, a Szeretet-Isten három éven át szólongatja az embert… Jöhetett-e volna ennél közelebb hozzánk, hogy bemutatkozzék és megszólítson bennünket? (…) Isten megszólító szeretetére, Aki Jézusban testet öltve szólongatja az embert – nem az embereket, az Embert! –, az ember válaszol Istennek: (…) A kereszt megácsolásával, felállításával és a kereszt gyilkosságával válaszol az Istennek.” Jézus nem akarja, nem kívánja, de vállalja a keresztet, „tudatosan vállalja, ráfekszik a keresztjére. Így mutatja meg Isten szeretet-megszólítására, a Szerető Isten megszólítására a kereszttel válaszoló embernek, hogy Isten mégis, ennek ellenére is szereti az embert. Még a kereszten is szereti… Imádkozik megfeszítőiért, édesanyjának fiúról, gondviselőről gondoskodik, s egy másik kereszten szenvedőt magához ölel”. A református lelkész szerint erre kérdezheti valaki: hogyan nézheti ezt az Isten? Válasza: Isten nem keresztre feszítő Isten, „nem bíró és ítélet-végrehajtó egy személyben, s egyben részvétlen szemlélője Jézus kereszthalálának. Egyáltalában nem passzív és tétlen. Azon a kereszten maga Isten szenved, és Isten szeretete haldoklik – mégis szeretve az embert, aki megszólítására a kereszttel válaszolt”. Ezt a titkot értette meg az a németalföldi festő, aki úgy festette meg a keresztre feszítést, hogy az égből alányúlik egy kéz, és az is át van szögezve.

Gyökössy Endre állítja:

ugyanaz az isteni agapé, ugyanaz az isteni gondviselő szeretet tölti be a mindenséget, mint aki egyszer leszállott emberi formában, Jézus Krisztussá transzformálódott.

„Ugyanaz, aki leszállott, mint aki fel is ment.” Ugyanaz a szeretet – aki Krisztust küldte közénk – cselekszi, engedi, irányítja, hogy ott pörög a Földünk, azon a biztos, hajszálpontos pályán, ahol pörög. Ha közelebb forogna a Naphoz, ott például, ahol a Merkúr, 300 Celsius forróság volna a Földön. Ha távolabb, ott, ahol a Jupiter, mínusz 130 fokos hideg. A szerző nem tartja ezt véletlennek. „Ugyanaz az isteni szeretet pörgeti, forgatja Földünket, amely a Krisztusban is volt, aki meg tudta fordítani annyi embernek az életét kétezer év óta. Hiszen állhatna is a Földünk. De akkor az egyik fele izzana, a másikat jégpáncél fedné.”

Gyökössy Endre idézi Szent Pált is, aki azt írja az efezusiakhoz intézett levelében: „Viseljétek, szenvedjétek el egymást szeretetben!” A könyv szerzője szerint ez bármilyen élethelyzetre vonatkozik, és mivel minden dolog kicsiben indul el, kíséreljük meg először családi körben, otthon megvalósítani Szent Pál felszólítását.

Gyökössy Endre: A szeretet nagykönyve
Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria