Mágikus birodalom – Az Encanto című filmről

Ezzel a hétéves kisfiúval most befizettünk az Encanto című, néhány hete a legjobb animációs filmnek járó Golden Globe-díjjal kitüntetett Disney-filmre. És azt kell mondanom: működött a varázslat. Az édeninek tetsző kolumbiai domboldalon élő, márquezi ihletésű Madrigal család története nagyon szépen, látványosan beszél a család fontosságáról, a közösség szolgálatáról, az otthon fogalmáról, az esélyadásról és a hitről. A latin-amerikai kultúrkört megidézve szól egy kislányról, Mirabelről, egy varázslatos képességekkel megáldott família egyedüli olyan tagjáról, akinek nincs semmilyen különleges adottsága. Legalábbis ő így vélekedik magáról, egészen addig, amíg fel nem ismeri és el nem fogadja a sorsát.

Az Encanto története nagyjából össze is foglalható ennyiben, de nem hagyhatjuk említés nélkül a figyelemreméltó animációt, valamint a Grammy-díjas amerikai zenei fenomén, Lin-Manuel Miranda hangulatos és vérpezsdítő, salsát, bachatát és hiphopot is megidéző dalait sem, amelyek mindvégig arra emlékeztetnek bennünket, mennyire igaz a megállapítás, miszerint az otthonunk önmagunk tükörképe. (A filmbéli ház, a Casita élő, érző lény, aki jobban ismeri lakóit, mint az adóhatóság az állampolgárokat.)

Öröm látni, hogy a főhősök egytől egyig az afrolatin világhoz tartoznak, nemcsak szokásaikban, hanem bőrszínükben, hajtextúrájukban is, de egyikük sincs túlmisztifikálva. Jared Bush és Byron Howard (a Zootropolis alkotói) legújabb filmjükben megmutatják, hogy a különlegeseknek is megvan a maguk keresztje, és aki nem bír varázslatos képességekkel, az is képes a csodára.

Lehet, hogy elcsépelt a happy end az összetartásról és az identitásra találástól, de az is biztos, hogy ilyen Disney-filmek nem teremnek minden bokorban. Ezt pedig, ha akarnánk sem ünnepelhetnénk meg jobb záródallal, mint Carlos Vives kolumbiai poppápa slágerével, a Colombia, mi encanto című szerelmi költeménnyel, amely a dél-amerikai országhoz szól.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. február 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.