Szent VI. Pál: Eucharisztia – Ajándék, jelenlét, titok

Battista Montini bíboros, milánói érsek 1958-ban úrnapján elmondott beszédét elemezve Ettore Malnati kiemeli: Montini egy olyan város főpásztora, aki ismeri népe aggodalmát a mindennapi élet és a családfenntartás kenyeréért, de attól is fél, hogy emberek „szűken vagy híján vannak a hit és a szolidaritás kenyerének, amely nélkül ki vannak téve a szeretetre való képtelenség veszélyének és a magány szegénységének”. A bíboros, érsek megvilágítja, hogy Krisztus „az egység, a szeretet…, a megbocsátás és a testvériség kenyere. A felfrissülés és a vigasztalás kenyere.”

Montini emmauszi útitársként akar népe mellé szegődni, hogy megerősítse az emberek hitét Krisztusban, az igazi életet adó Kenyérben. Vallja, hogy „katolikus hitünk a szabadságban megvalósuló egységben, valamint az egyes személyek és az emberi tevékenység egyes őszinte megnyilvánulásainak egyetemességében gondolkodik”. Ez az elv a legteljesebb mértékben megvalósul az Eucharisztiában, amelyet éppen azért ünneplünk, hogy a „keresztény testvériség kegyelme polgári és szent szilárdságot adjon népünknek, hogy egymás tiszteletben tartására és összefogásra sarkalljon, megszüntesse a mély ideológiai ellentéteket, melyek még megosztják és fenyegetik a népet, és hogy adja meg neki a belső koherencia szilárd erejét és a kiegyensúlyozott, fejlődő igazságosság tudatát”.

1975 szentév volt. Ugyancsak úrnapi szentbeszédében VI. Pál annak fontosságát hangsúlyozta, hogy „tudjunk elámulni” a misztériumon, amelyet Krisztus meghirdetett Kafarnaumban „az emberek provokálására”, János evangéliuma szerint: „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki hisz bennem, nem szomjazik soha” (vö. 6,52–58). Vagyis Krisztus „kiprovokálta”, hogy észrevegyék.

Hogy az emberek „észrevegyenek egy másik éhséget és egy másik szomjat, nem a múló, földi életét, melyre a te csodálatos jóságod az azt megelőző napon ingyenes és bőséges eledelt adott; és így sok mindent tanítottál, amik ma is igazak, örökre igazak, számunkra is, akik oly távol vagyunk azon helyektől és időktől, amelyekben te fizikailag jelen voltál”.

Krisztus megtanította nekünk az emberek közti szolidaritást, „amit a szenvedés és a szükség vált ki, és amely arra irányul, hogy növekvő jólétben éljen és a föld javaiból igazságosabban részesüljön mindenki”, ezt a keresztények soha nem fogják elfelejteni. Emellett azonban Krisztus megtanította nekünk, hogy „nem csak kenyérrel él az ember, mert életünk nem csak földi sorsra rendeltetett.” „…megtanítottad, hogy a természetfeletti rendeltetésre, melyet e természetes létezésünknek felkínálsz, a te szavad, a te megváltásod, a veled való közösség elengedhetetlen, örök életet adó kenyér számunkra”.

Részletesen elemzi Ettore Malnati VI. Pálnak Róma püspökeként elmondott úrnapi beszédeit: az elsőt, 1964 májusából és utolsót, 1978 májusából. Ez a két homília kiemeli VI. Pál teljes, felnőtt hitét Krisztus Eucharisztiában való valóságos jelenlétében. Azt tanítja, hogy az Eucharisztia, ha magunkhoz vesszük a szentmisében és imádjuk, akkor táplálékunk és reményünk lesz a keresztény ember tanúságtevő élete és örök életben megvalósuló beteljesedése között feszülő időszakban.

Montini pápa rávilágít, hogy a fájdalom nem hasztalan, „az emberi fájdalom, ha egyesítjük Krisztuséval, megváltó értéket nyer magának Isten Fiának kínszenvedésében”. Az Eucharisztia „mennyei kenyér földi zarándokutunkhoz, isteni eledel az emberi éhség csillapítására!” Ha így nézzük, akkor már nem nehezen érthető hitigazság, mely vallásos életünk csúcspontján van, „hanem a tündöklő igazság, mely megvilágítja a Szentírás és az emberi élet teljes panorámáját… a szeretet feláldozza önmagát, és abban az Áldozatban jelenik meg, aki életét adja mások megváltásáért, ez a szeretet nem érthetetlen, hanem épp logikus, bölcs, ragyogó!” Egyedül Jézus, csak az Eucharisztia taníthatja meg nekünk a szeretet teljes, igazi, mély értelmét.

A könyvhöz Erdő Péter bíboros, prímás írt előszót. Kiemeli, hogy VI. Pál gondolatai, időnként egészen közvetlen hangnemben elhangzó mondatai nemcsak arra buzdítanak minket, hogy higgyük Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben, hanem arra is, hogy megújítsuk döntésünket „az egész evangéliumi üzenet mellett”, mert ez „egy szabad ajánlat szabad embereknek,… ez egy ingyenes és érdekmentes ajánlat”, azt kéri, hogy mindig az egységre törekedjünk, utasítsuk vissza „a versengés és a széthúzás szellemét, egymás megszólásának alig észrevehető kísértését”. Felhívja a figyelmünket arra is, hogy az úrnapja, Krisztus testének és vérének ünnepe „annak a szeretetnek az ünnepe is, amelyet egymás iránt, illetve a testvéreink iránt érzünk, akik közé minden ember tartozik, a legközelebbiektől a legtávolabbiakig, a legszegényebbekig, a leginkább rászorulókig, sőt azokig is, akik netán ellenszenvesek vagy ellenségek”.

Szent VI. Pál: Eucharisztia – Ajándék, jelenlét, titok
Magyar Kurír-Új Ember Kiadványok

Bodnár Dániel/Magyar Kurír