Tanúságtétel és örökség – Két könyv Bódi Mária Magdolnáról

A Bódi Mária Magdolna öröksége című kötet azoknak a tanulmányoknak a szerkesztett változatát tartalmazza, amelyek 2024. április 12-én hangzottak el a Veszprémi Érseki Főiskolán azonos címmel megrendezett konferencián. Az előadók többféle szempontból közelítették meg Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának témáját.

Karlinszky Balázs azt vizsgálta, hogy Rott Nándor veszprémi püspök rétegpasztorációs programjának milyen hatása volt Bódi Mária Magdolna életére. A kutató megállapítja: a katolikus reneszánsz két világháború közötti időszakában a Veszprémi Egyházmegyében is kísérletet tettek arra, hogy a hívőket a városi plébániáktól kezdve a pusztákig megszólítsák és becsatornázzák az Egyház életébe. Bódi Mária Magdolna életére gyermekkorától fogva személyiségformáló hatással voltak a Rott Nándor által bevezetett pasztorális újítások, s ő maga is tevékeny szerepet játszott a rábízottak vagy az önkéntes munkája során apostoli tevékenységéből részesedők hitéleti nevelésében, gondozásában. Bódi Mária Magdolna vezette a vilonyai, majd a litéri Szívgárdát, illetve közreműködött a fűzfői Mária-kongregáció munkájában. Felkészültsége, hozzáértése alapján tanítónőnek nézték a hívek, és meglepődtek, amikor lelkiatyja, Temesi József ezt megcáfolta.

Kovács Gergely okleveles posztulátor tanulmányában bemutatja, hogy milyen szerepet játszott Mindszenty József veszprémi püspök a Bódi-ügy elindításában, s rávilágít arra is, hogy mi volt az előzetes eljárás (1947–50) jelentősége Bódi Mária Magdolna boldoggáavatási folyamatában. A tanulmány szerzője emlékeztet arra, hogy Mindszenty József 1945. április elsején, tehát alig egy héttel Magdi meggyilkolása után szabadult a nyilasok fogságából. Amint értesült az ifjú hitvalló munkáslány haláláról, kinevezte Oross István fűzfőgyártelepi plébánost a lehetséges szenttéavatási ügy posztulátorává, és Temesi József káplánjával együtt megbízta őket egy előzetes tájékozódó tanúkihallgatás lefolytatásával. Kovács Gergely leszögezi: Bódi Mária Magdolna élete és vértanúsága csodálatos jel, amely Istenre mutat „a világtörténelem egyik borzalmas időszakában”. Boldoggá avatása erőforrást jelenthet, és kegyelmi gyümölcsöket hozhat ma is: megóvhat bennünket mindennapi küzdelmeinkben az ember egyik legnagyobb kísértésétől, az elitizmustól, s így magyar és világegyházi szinten is lehetővé teheti, hogy megértsük, befogadjuk és tettekre váltsuk Ferenc pápa pásztori szolgálatának egyik legfőbb tanítását. Emellett segítségükre lehet a mai fiataloknak, akik az életük alakulását és minőségét meghatározó döntéseik meghozatalában komoly nehézségekkel kénytelenek szembenézni.

Cristiana Marinelli, Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának posztulátora hangsúlyozza: Magdi még akkor is hű maradt az Úrnak tett tisztasági fogadalmához, amikor a szovjet katonák nőkkel szembeni brutális viselkedése miatt valóban veszélybe került az élete. Teljesen tudatában volt annak, hogy tisztaságát védve földi életét kockáztatja. „Példamutató életével, amely a végső önfeláldozásban csúcsosodott ki, az Isten iránti hűség és a felebaráti szeretet legmagasabb szintű tanúbizonyságát adta” – írja a posztulátor. Egyúttal figyelmeztet: Magdi és a hozzá hasonlóan erőszakos halált halt nők „vértanú arcát nézve lássuk meg napjaink ukrán asszonyainak és lányainak szenvedő arcát, akik hasonló atrocitásokat szenvednek el azoktól, akik immáron két éve megszállva tartják területeiket”.

Nagy Brigitta, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány munkatársa a kötetben megjelent tanulmányában azt elemzi, hogyan terjedt el Bódi Mária Magdolna vértanúságának és égi közbenjárásának híre az emberek körében, s miként tapasztalták meg segítségét. A szerző példákat hoz, melyek bizonyítják: Magdi közbenjárására sokféle imádságba foglalt kérés talált már meghallgatásra. Ugyanolyan nagylelkűen segíti a hozzá fordulókat most is, mint amilyen önzetlenül támogatta a rászorulókat életében. Maga is gyakran fordult közbenjárásért a Szűzanyához és kedves szentjeihez, így tudta örökségül hagyni ránk a tanulmány mottójául választott kitételt: „Az imameghallgatáshoz azonban hit kell. Ha nem hisznek, nem fognak segíteni.” Ez egyúttal biztatás is, hogy forduljunk hittel a közbenjárásáért.

Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja esszéjében azt vizsgálja, milyen szerepet töltöttek be Mindszenty József, Bánáss László és Badalik Bertalan püspökök a kanonizációs eljárásban. Leszögezi: a veszprémi főpásztorok, bár más-más közegből érkeztek, s személyiségük és politikai felfogásuk is különbözött, Bódi Mária Magdolna boldoggáavatási ügyét mindannyian határozottan támogatták. A tanulmányból kiderül: még az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején is gondot jelentett, és a politikai rendőrségnek eljárás kezdeményezésére adott lehetőséget Magdi ügye, illetve a róla szóló kéziratok. A vértanúság hírét, tényét, Bódi Mária Magdolna tiszteletét titokban kellett tartani, életpéldáját nem lehetett nyilvánosan a hívek elé állítani. A boldoggáavatási eljárás egyházmegyei szakaszát ugyan lezárták, de az iratanyag nem juthatott el Rómába, így a folyamat több évtizedre megrekedt.

Tóth Krisztina történész, a Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltség munkatársa a kötetben Bódi Mária Magdolna szent életű kortársait mutatja be: Bogner Mária Margitot, Kaszap Istvánt, Salkaházi Sárát, Apor Vilmost, Meszlényi Zoltánt és a fehér vértanút, Mindszenty Józsefet. Bódi Mária Magdolnának számos olyan kortársa volt, akiknek életszentsége például szolgálhatott számára. Mindnyájan más-más helyen és módon, de híven szolgálták Istent és embertársaikat, felajánlották szenvedéseiket másokért, sőt, a nemzetiszocialista és a kommunista egyházüldözés alatt életüket adták hitükért, példát mutatva ezzel nekünk is, hogy szembe tudjunk szállni a 21. század kihívásaival.

Varga Tibor László, a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár levéltárosa Bódi Mária Magdolna lelkiatyáival, Androsits Istvánnal, Oross Istvánnal és Temesi Józseffel ismertet meg bennünket. Elöljáróik döntése alapján a lelkipásztori tevékenység mellett mindhárom atya az ifjúság nevelésével foglalkozott. Magdit olyan lánynak tekintették, aki kiemelkedett a kortársai közül, de ugyanazt a Krisztus-hitet, erkölcsöt, értékeket és normákat tanították neki is, mint mindenki másnak. A feladatokban nem kivételeztek vele: egy-egy ügy megoldásához mindig a legmegfelelőbb embert keresték, aki sokszor – de nem mindig – Magdi volt. A lány életszentségre törekedett, halála pillanatában pedig a három lelkipásztor megbizonyosodhatott arról, hogy az életét is képes feláldozni Krisztusért, ezt vértanúságával bizonyította.

Bódi Mária Magdolna lelkivezetője, Temesi József SJ 1997-ben írta meg a Tanúságtétel liliommal, vérrel című visszaemlékezését, amely a boldoggá avatásra készülve most új kiadásban jelent meg.  

A szerző, aki szemtanúként idézte fel a vértanúhalált halt lány életét, úgy fogalmaz, Magdi már kisgyermekkorában megkapta a hit kegyelmét, nem kínozták kételyek, kísértések. „Gyermekszíve bensőséges barátságot kötött az Úr Jézussal. Az Úr vonzza őt, és Magdi keresi. Levesz egy könyvet: Nem szép könyv. Egy szó sincs benne az Úr Jézusról” – idézi fel a kislány Magdiról szóló személyes élményeit Temesi József.

Magdinak volt egy két évvel idősebb bátyja, Gyula és egy két évvel fiatalabb öccse, Jani. Testvérei körében már kiskorában apostolkodott, hívta és elkísérte őket szentmisére. Emellett igen korán felfigyelt a legapróbb igazságtalanságra is. „Valósággal harcolt az igazságért. Ez a szép jellemvonása később mindig öntudatosabbá vált benne.”

Magdi tizennyolc éves korában kezd dolgozni a Fűzfőgyártelepen lévő Nitrokémia Rt.-ben. Két évre rá, 1941. október 26-án örökfogadalmat tesz Krisztus Királynak. Egy évvel később kongreganistává avatják Fűzfőgyártelepen. Ápolónői tanfolyamot is végez. Frontszolgálatra jelentkezik, hogy segítsen a sebesülteknek, de a gyár vezetősége nem engedi el. Magdi egészen az apostoli tevékenységnek szentelte magát, amit intenzív ima, mindennapos szentmise, s különösen a gyermekek, az idősek és a szegények érdekében végzett nagylelkű és fáradhatatlan karitatív szolgálat kísért: gondozta a szegényeket, ápolta a betegeket. Szinte mindenki szerette és tisztelte, a munkaadók és a munkavállalók, a hívők és a nem hívők egyaránt. Magdi gondviselésszerű apostoli hivatása a katolikus egyesületek keretében bontakozott ki a leginkább. Abban az időben a magyar katolicizmus ilyen keretek között virágzott a legélénkebben, és Magdi kiemelkedően kivette a részét ebből. Szívvel-lélekkel végezte munkáját a Szívgárdában, a gyermekek rajongva szerették. Vallotta: „Minden könnyű, amit az ember Krisztusért és a lelkekért vállal.”

Temesi József így jellemzi Magdit: „Egészen Istené akart lenni, a szerzetesi életet akarta. Hivatása érlelődött, de még nem kristályosodott ki lelkében. Még nem tudta, melyik szerzetesi családba hívja őt Jézus.” Hivatásának kibontakozását azonban külső körülmények is nehezítették: Magdi egyházjogi szempontból törvénytelen származású volt. Szülei polgári házasságot sem köthettek, mivel édesapja hivatalos okmányait a kor viszonyai között lehetetlen volt beszerezni.  A szerzetbe lépésnél ezt, mint egyházjogi akadályt, nem könnyű feloldani, de nem is volt lehetetlen – állítja a könyv írója. Temesi József, aki Magdinak kislánykorától kezdve lelkiatyja volt, megvilágítja: Magdi szíve fájó sebének érezte, hogy szüleit nem láthatta Isten közelségében. Édesanyja jólelkű asszony volt, imádkozott is, de a rendezhetetlen házasságuk miatt nem járulhatott szentségekhez. Édesapja soha nem kapott vallási nevelést, azt sem tudta, milyen vallású. Még a Miatyánkot sem ismerte. Magdi „szorongó” szívvel látta szülei helyzetét, rendszeresen imádkozott és áldozatokat ajánlott fel értük. Egy idős hölgy elmesélte a könyv írójának, hogy Magdi gyakran kért tőle imát édesapja megtéréséért. Különösen azért könyörgött Istenhez, hogy ne haljon meg kegyelem nélkül. Az Úr végül meghallgatta imádságát, de Magdi ezt már az égben tudta meg… Nem volt könnyű szeretnie gyakran italozó édesapját, fohászkodnia, imádkoznia kellett ezért. Az édesapa egyébként nagyon szerette a lányát. Nem veszekedett vele, sőt neki köszönhetően többször megszelídült, amikor részegen bántalmazni akarta a feleségét. Magdi ilyenkor a szülei közé állt: „Itt vagyok én, édesapám! Ha verekedni akar, engem üssön, de édesanyámat ne bántsa!” Ám az apa soha nem ütötte meg a lányát. Magdi mártírnak tartotta az édesanyját, aki valóban sokat szenvedett. Férjének egyik durva, részeges jelenete után úgy érezte, nem bírja tovább, otthagyja a családját. Magdi kérlelte, hogy maradjon, s így vigasztalta: „Mi magáért, maga pedig miértünk szenved. Bocsásson meg édesapámnak, hiszen nem kapott nevelést.”

Magdi szülei számára a házasságuk rendezése 1945 márciusában vált lehetségessé, éppen abban a hónapban, amikor a lányuk vértanúhalált halt. Idős korukban békében éltek egymás mellett Gyula és Jani fiuk, valamint öt unokájuk közelében.

Temesi József a könyvében visszaemlékszik 1944 karácsonyára, amely az utolsó volt Magdi életében. A lány felolvasta az egyik vértanúról szóló történetet, s utána ezt mondta: „Milyen boldogok azok, akik a hitükért onthatják vérüket… Gondolkodás nélkül kész volnék Krisztusért meghalni!” Néhány héttel később, 1945 januárjában, egy lelkigyakorlat végén, amelyen a halálról elmélkedtek, komoly, de nem szomorú hangon így szólt: „Meglátjátok, én fogok elsőnek meghalni közületek.”

A kötetben tanúvallomások is helyet kaptak, melyekből kiderül, hogy Magdi égi közbenjárásának köszönhetően sokak élete gyökeresen megváltozik. Az egyik vallomásban ezt olvashatjuk: „Igyekszem lelki életet élni. Szívesen vállalom a belső nehézségeket, amik ezzel együtt járnak. Amióta Bódi Magdit ismerem, ő a leghathatósabb támaszom, égi segítőm. Példája mellett égi közbenjárása is segít, hogy minden körülmények között hű legyek.”

Mindkét kötet felelős kiadója Udvardy György veszprémi érsek volt. Így fogalmaz az olvasókhoz címzett üdvözletében: Bódi Mária Magdolna „Krisztus tanítása szerint élt, életét és tisztaságát Krisztusnak ajánlotta fel. Nemcsak a halála napja jellemző az egyéniségére, hanem élete is, ami előkészítette végső tanúságtételét.”

Bódi Mária Magdolna öröksége, Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár, 2024; Temesi József SJ: Tanúságtétel liliommal, vérrel, Veszprémi Főegyházmegye, 2025.

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 27-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.