A bárányszagú pásztor

Galla Placidia Ravennában található mauzóleumának egyik legszebb mozaikja Jézust, a jó Pásztort ábrázolja. Kezében pásztorbotként a kereszt, bárányai pedig egészen közel vannak hozzá. Jézus jó pásztornak nevezi magát az evangéliumban. Ez utal hivatására és magatartására, de – ahogyan majd látjuk – az Atyával való viszonyára is. Mindezek fényében tekintsünk rá az Egyház, sőt minden megkeresztelt meghívására.

Jézus nem napszámos vagy béres, aki csak ideig-óráig, tessék-lássék végzi a szolgálatát. Amikor pásztori meghívásunkat az Úr fényében szemléljük, idézzük fel Ferenc pápa szavait: „Ma sok lelkipásztori munkatárs részéről – a szerzeteseket is beleértve – találkozhatunk az autonómia és a pihenés személyes szférájáért való túlzott aggodalommal, mely oda vezet, hogy saját feladataikat életük puszta toldalékaként élik meg, mintha azok nem képeznék identitásuk részét. A lelki életet összekeverik néhány vallásos mozzanattal, melyek bizonyos megkönnyebbülést kínálnak, de nem táplálják a másokkal való találkozást, a világban való elkötelezettséget és a szenvedélyes evangelizációt. Így az evangelizció számos munkásában – jóllehet imádkoznak – találkozhatunk az individualizmus hangsúlyozásával, az identitás válságával, a buzgóság lanyhulásával. Ez háromféle baj, melyek kölcsönösen táplálják egymást.” (Evangelii gaudium, 78.)

Jézus egészen odaadja magát pásztori tevékenységében. Együtt létezik, együtt lélegzik övéivel, és az életét adja értük.

A néhai pápát idézve: „Az evangelizáló közösség a tettek és gesztusok által belehelyezkedik a többi ember életébe, lerövidíti a távolságokat, s ha szükséges, megalázza magát és felvállalja az emberi életet, Krisztus szenvedő testét érintve meg a népben. Az evangéliumot hirdetőknek így »bárányszaguk« van, és ezek a bárányok hallgatnak a hangjukra.” (Evangelii gaudium, 24.)

Jézus egyetlen juhot sem akar elveszíteni. Övéinek vallja őket, akiket az Atyától kapott. Ebben is megmutatkozik, hogy minden, ami az Atyáé, az övé, ő pedig azt akarja, hogy egyetlenegy se vesszen el közülük, hanem szavára hallgatva az atyai házba térjenek. Erről beszélt a Szentatya 2024-ben, a Regina coeli-imádság elhangzásakor:

Ezt akarja tehát mondani nekünk az Úr a jó pásztor képével: nemcsak arról van szó, hogy ő a nyáj vezetője, a nyáj feje, hanem mindenekelőtt arról, hogy ő mindannyiunkra gondol, s úgy gondol ránk, mint élete szerelmére.

Gondoljunk erre: én fontos vagyok Krisztus számára, ő gondol rám, pótolhatatlan vagyok, annyit érek, mint az ő élete: végtelenül értékes vagyok! Ez nem üres frázis! Ő valóban értem adta az életét, értem halt meg és támadt fel! Miért? Mert szeret engem, s olyan szépséget talál bennem, amelyet én gyakran nem látok.”

A jó pásztor képét szemlélve, kérjük az Úr kegyelmét, hogy mi, akik a keresztségben küldetést kaptunk az evangélium hirdetésére, megtegyük, amire ő képessé tesz minket, s hogy Egyházában mindig legyenek, akik a pásztori szolgálatot, Krisztus példájára, nagy odaadással gyakorolják.

Szerző: Dobszay Benedek OFM

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír