Érdek-templomainkról

A mai evangéliumban Jézus a jeruzsálemi templom pusztulásáról, az idők jeleiről és a tanítványok tanúságtételéről beszél.

Lukács evangéliumát olvasva, olyan nyugtalanító képekkel találkozunk, mint pusztulás, üldöztetés, háborúk, árulás. Ugyanakkor a tanítás egésze bátorító és reménykeltő üzenetet hordoz: Jézus arra hív, hogy ne a láthatókban, hanem a hit titkaiban, és ne az emberi biztonságban, hanem Isten hűségében keressük a bizonyosságot.

Az evangéliumi történet szerint a tanítványok a grandiózus jeruzsálemi templom pompájában gyönyörködnek. Figyelmüket teljesen megragadja az, ami látható, ami eléjük tárul. Jézus azonban arra hívja fel a figyelmüket, hogy minden mulandó, még az is, ami lenyűgöz, és az is, amit megkérdőjelezhetetlennek gondolunk. A templom Izrael életének és istenkapcsolatának biztos pontja volt, Jézus mégis azt mondja: ne a falakra, ne az ember alkotta dicsőségre építsetek. Nem ebben rejlik a biztos alap.

Ez a figyelmeztetés nekünk is szól. Sokszor saját  érdek-templomainkat építgetjük, ezért életünk minden terén biztonságra törekszünk, olyan látható erőt és biztos pontokat akarunk keresni, melyek megtartják a jövőnket. Ezek lehetnek értékesek, de nem képesek rendíthetetlen alapot adni életünknek. Az evangélium arra tanít: ami látható, az elmúlik. Jézus szavai nem ijesztgetni akarják a tanítványokat, hanem felszabadítani és eloszlatni a jövővel kapcsolatos esetleges félelmeket.

Ő nem ígér zavartalan életet, olcsó békét és gondtalan utakat. Szavai azt erősítik, hogy az élet kihívásai és megpróbáltatásai utunk részét képezik, szívünk megerősítésének eszközei.

Amikor összeomlani látjuk magunk körül a megszokott rendet, vagy átalakulni értékvilágunk horizontját, akkor nem szabad félnünk, mert a történelem zűrzavarain túl ott van Isten rendje, az evangélium felszabadító öröme. Személyes szempontból éppen ezek a megrendítő idők és korok kínálnak olyan próbatételeket, melyekkel kifejezhetem, hogy kihez tartozom, ki az alapja és reménye az életemnek. A hit nem akkor mutatja meg az erejét, amikor minden rendben van, hanem amikor az egzisztenciális bizonytalanság, a kockázat és a veszély közepette is Istenbe kapaszkodom. Akkor tudunk tanúságot tenni a hitünkről, amikor minden más ígéret és kecsegtető jövőkép ellenére is hűségesek maradunk ahhoz, aki teremtett és életet ajándékozott nekünk.

A Jézustól tanult kitartás nem puszta tűrést jelent, inkább hűséges állhatatosságot, melyben újra kell értelmeznünk a bizonyosságról és a biztonságról alkotott fogalmainkat.

A hűséges kitartással megélt idő, bár hozhat elénk kihívásokat, küzdelmeket, de azok a hűség által nem megsemmisítenek, hanem megtisztítanak, formálnak bennünket, és mélyítik az Istennel való kapcsolatunkat.

Szerző: Serfőző Levente

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír