Az apaklubtól a Szentlélek-szemináriumig – Élet a Budapest-Kelenföldi Szent Gellért Plébánián

Előkerül három plüsscica is, azután elkezdődik a prédikáció. A plébános kérdez, és a sok-sok gyermekválaszból bontakozik ki a mondanivaló. A szentmise után pedig folytatódik a beszélgetés, hiszen a plébánia kertjében agapé van.

A Szent Gellért-plébánia területe Budaörsig nyúlik, vannak kertes házas utcái, és lakótelep is tartozik hozzá. Sok gyerek él a környéken, és a családok egymást vonzzák a plébániára. Szép számmal akadnak olyanok is, akik távolabbról járnak ide: azok közül, akik ifjú házasként a lakótelepen kezdték a közös életüket, sokan az elköltözésük után is visszatérnek. Vonzó a közösségi élet.

Nyíri Szabolcs húsz éve ebbe a templomba jár a családjával, öt gyermeke – van köztük óvodás és egyetemista is – szorosan kapcsolódik a korosztályának megfelelő csoporthoz. Szabolcs, aki a plébániai képviselő-testületben az evangelizációs munkacsoportot vezeti, egyike azoknak, akiket Kelemen Imre atya összehívott a plébániát bemutató beszélgetésünkre. A plébánosi lakásban ülünk. Itt van még Riesz Domonkos káplán, Piukovics Dániel, aki idén augusztusban kezdte meg a diakónusi szolgálatát, és Gerő Emese, a Márton Áron Cserkészcsapat parancsnoka. Jó a hangulat, sok a nevetés, egymás szavába vágva mesélnek.

Kelemen Imre három éve, 2020 óta plébános itt, Riesz Domonkos második éve káplán. „Remek papi csapatban lehetek – mondja Piukovics Dániel. – Mindhárman törekszünk az egységre. Rendszeresen együtt étkezünk, sokat beszélgetünk, közösen imádkozunk. Fontos, hogy lelki közösségben legyünk egymással, ez alapoz meg mindent.” Igyekeznek a környék papjaival is összefogni: néhányan közös reggelire és imára, beszélgetésre is össze szoktak jönni, s az espereskerületben régóta szokás ellátogatni egymás búcsúi szentmiséire.

A Szent Gellért-plébánia számos közösség otthona. Ezek korosztályok, életállapotok, érdeklődés és lelkiségi irányultságok mentén szerveződnek, s a számuk – hála Istennek – folyamatosan nő. 

Minden év elején elhangzik, hogy milyen csoportok működnek, melyikhez mikor lehet csatlakozni. Van például katekumencsoport azoknak a felnőtteknek, akik szeretnének részesülni a beavató szentségekben, vagy csak jobban megismerni a hitüket. Szinte évente alakul új házascsoport, a nyári tábor hatására a kétszeresére nőtt az apaklub tagjainak száma, az elsőáldozásra felkészítő csoportból pedig idén kettőt is kellett indítani. „Kiemelt feladatunk, hogy megszólítsuk a területükön élőket” – mondja Imre atya. Így például a hitoktatásban részt vevő káplán, a diakónus és a nem egyházi fenntartású iskolákban tanító hitoktatók hívják az iskolákból a gyerekeket a különböző programokra. A szentségi felkészítést a plébánián tartják, és a végzősöket igyekeznek megtartani a ministráns- és az ificsoportban. „Ha beindul egy közösség, a gyerekek már egymást hívják, de először nagyon fontos a személyes meghívás” – mondja Riesz Domonkos kápán.

Nyíri Szabolcs szerint kulcsfontosságú tapasztalatokat szereznek itt a gyerekek. „Hétről hétre hálát adok, hogy ebben a közegben nőnek fel. Ajándék, hogy mindenhova nyugodtan és örömmel engedhetem el őket. A két nagyfiam kipróbálhatta magát vezetőként, Gellért most a ministránsok vezetője. Lényeges, hogy jó példákat látnak maguk előtt, és rengeteg élményben van részük, akár a nyári táborokban, akár a nagy plébániai összejöveteleken. A vezetők három-négy éves ciklusokban váltják egymást, s azáltal, hogy átadják a vezetést az újaknak, egyre többen a magukénak érzik a szolgálatot.”

A gyerekek számára fontos közösség a Márton Áron Cserkészcsapat. Ez most szeptemberben alakult meg, de már nyolc éve működött cserkészet a plébániához tartozóan. A cserkészcsapat százhúsz taggal kezdte meg a működését, az összejöveteleket a plébánián tartják. Emellett ifihittanra is járhatnak az iskolások, már négy csoportban. 

A papok jól megtalálják a hangot a fiatalokkal, és odafigyelnek arra, hogy jelen legyenek a nekik szervezett alkalmakon. A nyári táborukban mindennap szentmisét mutattak be, és a cserkészőrsök gyűléseire is ellátogatnak. „Az odafigyelés teremtette meg azt a bizalmi légkört, amelyben könnyen megnyílnak a fiatalok” – mondják. A hangsúlyt a hitéletre, a lelkiségre helyezik, hiszen, mint mondják: „A szórakozást elég jól megoldják a gyerekek maguk is. Csak társasozni nem tudnánk itt tartani őket.” Fontosak a lelkigyakorlatok adventben és nagyböjtben, többször tartanak imaalkalmakat is. Sok a program, kirándulni, táborozni, túrázni járnak, és időről időre bálokat is szerveznek. „A hit átadása és a szórakozás nem válik el egymástól. A szabadidős tevékenységekbe is belevisszük a hitéletet, hiszen mindig Istennel vagyunk. Ezt kell megéreztetni a fiatalokkal, s örömteli, hogy meg is van az igény erre” – mondja a plébános.

Imre atya az imacsoportokat is összefogja. A közelmúltban Szentlélek-szemináriumot tartottak, s akik elvégezték, imacsoportokat alakítottak. Minden hónap első és harmadik hétfőjén gitáros dicsőítő imádságot tart a plébános, elsőpéntekenként este pedig közösségi szentségimádás van, mindig egy-egy közösség vezetésével. Működik a plébánián karizmatikus közösség, a keresztény édesanyák Szent Mónika közössége és rózsafüzér-társulat. Mindez komoly imahátteret jelent a plébánia életében – mondja Nyíri Szabolcs.

A családos csoportban egymás otthonaiban találkoznak a házaspárok; egy-egy közösséget öt-hét pár alkot, így bensőséges a légkör. Minden évben indul néhány újabb sejt, tavaly négy csoport alakult. Működésükben önállóak és szabadok, de a plébános fontosnak tartja, hogy kapcsolódjanak a templomhoz. „Szeretnénk, hogy érezzék, ők is a plébánia részei, összetartozunk. Ezért a vezetőket háromhavonta meghívjuk, ilyenkor elmesélik, ki hol tart, milyen örömeik, nehézségeik vannak, imádkozunk és beszélgetünk” – mondja Kelemen Imre.  

Riesz Domonkos káplánnal együtt úgy látják, a csoportok, közösségek életének nagy lendületet ad a nyári plébániai nagytábor. 2017-ben került sor az első ilyen alkalomra. Akkor úgy gondolták, ötévente rendeznek majd nagytábort, de a tavalyi annyira jól sikerült, hogy elhatározták, nem várnak ilyen sokat. „A táborban a csecsemőktől a nyugdíjasokig minden korosztály tagjai részt vehetnek őket érdeklő időtöltésekben. Altáborokra vagyunk osztva, a különböző korosztályok együtt lehetnek a rengeteg programon, és úgy érzik, itt minden értük van, róluk szól. Az estéket együtt töltjük, váltakoznak egymással a szórakoztató közösségi programok és az imaestek” – mondja erről a nagy plébániai eseményről a káplán. 

A plébániai képviselő-testületben különböző munkacsoportok alakultak. Az evangelizációs munkacsoport most például azt tervezi, hogy kérdőívvel méri fel az idejárók igényeit. Minél több embert igyekeznek elérni, hogy lássák, mit szeretnének, mire volna szükségük, s mindennek ismeretében tervezhessék meg a plébánián a közösségi életet.  

Beszélgetésünk során szóba kerülnek a nehézségek is, például a terem- és helyhiány. Sokszor előfordul, hogy a helyi adottságok miatt egy-egy közösségnek csak nehezen, vagy olykor egyáltalán nem tudnak helyet biztosítani. Bár az elmúlt években több kisebb fejlesztés történt a plébánián, és több közösségi terem is megújult, továbbra is nehézséget okoz, hogy elférjenek egymás mellett például a temetőbe érkező testvérek és a ministránsgyűlést vagy őrsgyűlést tartó fiatalok, gyerekek.

A Szent Gellért-plébánia területén van hazánk egyik legnagyobb urnatemetője. Az eddig eltemetettek száma több mint húszezer, évente nyolcszáz-nyolcszázötven temetést végeznek itt. A templomkertbe folyamatosan érkeznek a gyászolók, miközben a gyerekek szívesen játszanának. Le kellett tehát lefektetni az együttélés szabályait, ami azt jelenti, hogy napközben, a temető nyitvatartási idejében a kertben visszafogottnak és csöndesnek kell lenni, a temető zárása, este hat óra után viszont megtelhet az udvar élettel és a gyerekek közösségi játékaival. Fontosnak tartják egymás kölcsönös tiszteletben tartását. A gyászolók ma már talán nem érzik zavarónak a gyerekek jelenlétét, és megértik, hogy ez a plébániai élet velejárója. A gyerekek pedig tudják, hogy az ott nyugvók a „velük élő szentek”, akik „fentről segítik őket”. Imre atya mindehhez örömmel hozzáteszi: Hála Istennek, a múlt évben sikerült megvásárolni egy földsávot a plébánia mellett fekvő nagy üres telekből. Hamarosan el is kezdik rendbe tenni a területet, s így a közeljövőben birtokba vehetik a plébániai közösségek, a gyerekek és a fiatalok. A tervek szerint lesz ott néhány kerti pavilon, padok, tűzrakóhely és egy kis játszótér is.  

A kelenföldi egyházközség az 1920-as években jött létre. Eleinte egy iskola tornatermében tartották a szentmiséket. Az első, ideiglenesnek szánt templomuk 1930-ban épült. A budapest-kelenföldi Szent Gellért-templom alapkövét 1984-ben tették le. Az épület Kiss András Ybl-díjas építész tervei alapján készült, ezerötszáz fő befogadására alkalmas. 1992 karácsonyán mutatták be itt az első szentmisét. A templom sajátossága az urnatemető, amely Budapest első ilyen jellegű katolikus temetkezési helye.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember október 22-i számában jelent meg.