Irgalmas Istenünk jóságát éneklem!

Ezen a vasárnapon ismét Péter apostol nagyon is emberi felvetése által tanít minket a mi jó Urunk, mégpedig az Ő határtalan megbocsátó jósága, végtelen irgalmasságanak elfogadása, megélése és továbbadása üzenetével: „Vajon hányszor kell megbocsájtanom?”.

Lelkipásztorként, de saját lelki életem vívódásaiban is úgy tapasztalatom, hogy ez a tanítás a mi krisztusi életünk talán legnehezebb, nap mint nap újratanulandó leckéje, életre szóló feladata.

Most, rövid elmélkedésemben a megbocsátó irgalom számáról szeretnék szólni csak pár szóban.

1. Egyszer talán? Igen, így van: a kereszténységet nem ismerő, annak üzenetét tagadó pogány világ még az egyetlen alkalommal ellenem vétő személynek szóló megbocsátást is kigúnyolja. Vajon nincs-e bennünk is valami ebből a nagyon is pogány lelkületből?

2. Vagy tán háromszor? E három, akár egy napon belül történő megbocsátást már az ószövetségi rabbik tanításában találjuk. Valóban, ez az egymás után három irgalmat is adó, az adósságokat elengedni tudó mentalitás is nagyon soknak tűnik, pedig még mindig oly messze van a krisztusi lelkülettől!

3. Akkor talán hétszer? Péter kissé provokatív kérdése jól kifejezi a mi, Istennel szemben tanúsított, enyhen szólva is már-már szinte arcpirító reakciónkat. Ugye, Uram, ennél többet már Te sem kívánsz tőlünk? A hetes szám a bibliai szimbolika szerint amúgy is a teljességre, a tökéletességre utal.

4. Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer – hangzik az Úr Jézus válasza. Hogyan? Még ezt a hetet is szorozzam be hetvennel? Az bizony négyszáz-kilencven! Ez lehetetlen! Jézus itt az Ószövetség egyik nagy alakja, Lamech bosszújára utal: „Ha Káint hétszer bosszulják meg, Lamechet hetvenhétszer” (Ter 4,24).

Ha a bosszút számon tartották is, én nem számolom soha a megbocsátást, az irgalmat, csak gyakorlom! Mi ez a sok kis apró irgalmas tett ahhoz a végtelen irgalomhoz képest, amit az én drága Jézusom szerzett nekem!

A tízezer talentum, ami Isten, a mi Atyánk irgalmasságára utal, még ezüstben mérve is sok milliót, aranyban pedig milliárdot jelent. Ezzel szemben az a száz dénár, mely az embertársaim felé megnyilvánuló irgalmamat jelenti, mindössze néhány ezer forint lenne csupán, talán egy segédmunkás napi bérével megegyező összeg. De most nem is ezek az amúgy is csak körülbelüli, valószínűsíthető becslések számítanak. Sokkal inkább az örök üdvösség kérdése, a magamé és a másoké egyaránt, melyet leginkább az irgalmasság gyakorlásával érhetek el. Ahogy napi imáinkban, a Miatyánkban mi magunk kérjük, sőt meg is ígérjük: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!” Így legyen!

Szerző: Bognár István

Magyar Kurír