A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

Azt valljuk, hogy hisszük az Egyházat, nem pedig azt, hogy hiszünk az Egyházban. De mit jelent ez a nyelvtani sajátosság? A katekizmus elmagyarázza: azért mondjuk így, hogy „ne tévesszük össze Istent műveivel” (750. pont). Az Egyház Isten műve, és minden ajándékot, amelyet az Egyházban kapunk (Isten szava, a szentségek, a közösség) Isten jóságának kell tulajdonítanunk.

Az Egyház nem ismer más világosságot, mint Krisztusét, és nincs más ereje, mint a Szentléleké. Ez nem jelenti azt, hogy nélkülözhetünk egy egyházi intézményt, amelyet emberek szerveztek meg és kormányoznak. Valójában a megtestesült Isten cselekszik a világban az embereken és intézményeiken keresztül. Természetesen a Szentháromság nem korlátozódik pusztán az intézményekre.

Az „egyház” szó annyit jelent, mint „egybehívás”. Azonban az egybehívás nem arra szól, hogy valamilyen emberi társulás részesei legyünk, hanem Isten népéé, amelyet az Atya Isten hívott össze. Az ember e nép tagja lesz: „nem a fizikai születés, hanem a 'vízből és Szentlélekből' történő születés által, vagyis 'a Krisztusba vetett hit és a keresztség által'” (782. pont).

Jézus Krisztus tette le az Egyház látható alapjait azáltal, hogy hirdette az evangéliumot, a Jó Hírt, egybehívta az apostolokat, megalapította a keresztséget és az Eucharisztiát. Ezek az alapító tettek szorosan beleépülnek kínszenvedésébe és feltámadásába. Krisztus tehát nem pusztán az Egyház alapítója, hanem egyben Titokzatos Testét is alkotja, amelynek Ő maga a Feje.

Az Egyházat a Szentlélek templomának is nevezik. „A Szentlélek a Titokzatos Test lelke, életelve, forrása a különbözőségben való egységének és karizmái gazdagságának” (809. pont). Az Egyház látható feje a pápa, Krisztus helytartója, Péter utóda, akinek Jézus ezt mondta: „Te Péter vagy. Erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18).

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír