Kegyelmi időszakként élhetjük meg a karantént – Krakomperger Zoltán plébános gondolatai

A járvány miatt megváltozott életritmusunk gazdagíthatja törekvéseinket, különösen akkor, ha valakinek van kapcsolata transzcendens rendeltetésével. A megváltozott élethelyzetet lélektanilag sokféleképpen elemzik. A sokat emlegetett három kulcsfogalom – frusztráció, regresszió, agresszió – lélektani értelmezésű keretrendszer mellett beszélnünk kell a teológiai értelmezésű keretrendszerről is: a koncentrációról, a reanimációról és végül mindazon értékek elmélyítéséről, amelyek a járvány előtt is meghatározóan voltak jelen az életünkben. Krakomperger Zoltán plébános ez utóbbi keretrendszerről fejtette ki gondolatait, amelyek gyakorlásával le tudjuk győzni a frusztrációt, regressziót és az agressziót is.

*

A koncentráció segít felismerni azt, hogy többre születtünk annál, mint amit e véges földi lét magába zárhat. A beszűkült mozgásterünk nem akadályozhat abban, hogy összpontosítsunk arra, ami igazán kitünteti az embert, közösségeinket, létezésünk, követéseink értelmét, vagyis a semmi más által felül nem múlható transzcendens jelenlétét. Ha erre koncentrálunk, akkor újból tisztában lehetünk azzal, hogy az ember többre hivatott annál, mintsem hogy a tér és az idő szűkös keretei között néhány évtizedet vesződjön és utána eltűnjön a történelem színpadáról.

Zoltán atya – Kosztka Szent Szaniszlót idézve: „Ad maiora natus sum” – „Nagyobbra születtem az örök égi javakért élek” – arra figyelmeztet, hogy koncentráció segítségével emelkedjünk felül végesnek látszó életünkön arra a magasabb szintre, amely teológiailag, antropológiailag is bizonyított.

Ha az ember e szerint gondol létére, akkor a frusztráció nem tarthatja fogva, nem hatalmasodhat el rajta. A koncentráció minden ember életének velejárója, de van, aki menekül attól, hogy összpontosítson a mindent meghatározó lényegre. A húsvéti időszakot éljük most. Krisztusba vetett hitünk lényege, hogy Ő értünk kereszthalált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt. A koncentráció felfedezteti velem azt, hogy az Úristen mire szánt engem, hogy kiteljesedjek emberségemben Jézus Krisztus célja szerint. Ha valaki ezt a perspektívát elfogadja, akkor a frusztrációs életérzésnek nem adhat teret, sőt, másoknak is segítségére lehet annak leküzdésében.

A koncentráció arra hatalmaz fel bennünket, hogy ne csupán megőrizzük az elért spirituális, szellemi, lelki, érzelmi színvonalat, hanem gyarapítsuk is.

A reanimáció gyakorlásával élesszünk fel magunkban olyan értékeket, amelyek már feledésbe merültek vagy mostohán bántunk velük életünkben.

Zoltán atya mindenki számára különleges értékeket emelt ki: az önfegyelmet, a tapintatosságot, a megbocsátást, valamint az apróságokban rejlő szépség felfedezését.

Az ember sok mindent megtehet, de nem jó, ha válogatás nélkül bármit megteszünk. Önfegyelem gyakorlásával szem előtt tarthatjuk, hogy tetteink összhangban legyenek az emberi méltóságunkkal és mások emberi méltóságával is. Ebben a járványos időszakban a különféle intézkedések betartása segít abban, hogy ezt is mint nagyon fontos értéket felfedezzük önmagunkban, és gyakoroljuk.

Ha az önfegyelem mértékét érvényesítenénk, akkor sok-sok mérgelődést megspórolhatnánk egymásnak, családtagjainknak, munkatársainknak, a körülöttünk élő embereknek. Van, amikor szükség van arra, hogy fegyelmezzem magam akkor is, amikor igazam van.

Az önfegyelemnek eszközértéke van hitünk megélésében is, és az valami nagyobb szolgálatában áll. A keresztény ember fegyelmezettségében sokan az örömnélküliséget látják. Pedig az önfegyelem az öröm felszabadítását szolgálja, akár vallásos vonatkozásban – mint például a nagyböjti időszakban –, akár ha csak az emberi kommunikációt nézzük, amikor nem aszerint bánok a másikkal, amit érdemel, hanem jósággal felül akarom múlni az ő bánásmódját, vagyis transzcendálni akarom. Aki a transzcendálás képességét megéli, nem fogja az önfegyelmezést elviselhetetlen tehernek tartani.

Emberi méltóságunk megőrzéséhez a tapintatosság, a mások megértésének elmélyítése is elengedhetetlen. Mindnyájunkat nyomaszt a külső körülmény ebben a járványos időszakban, de ez nem hatalmaz fel bennünket arra, hogy önmagunkból kivetkőzve bánjunk másokkal.

Elmélyítésre vár a megannyi érték mellett a megbocsátás is. Gyakran halljuk ezt a kifejezést: megbocsátok, de nem felejtek. Mindez azt jelenti, még mindig keresem annak lehetőségét, hogy az elszenvedett sérelmet a mások tudomására hozzam. Teljes szívből bocsássak meg!

Továbbá előlegezzük meg a bizalmat, a kezdeményezés prioritásának elmélyítésével, amely szintén újra felfedezésre váró érték.

Reanimálásra vár továbbá, hogy az apróságokban rejlő szépségeket is felfedezzük. Attól, hogy valami kicsiny és jelentéktelennek tűnik, nem jelenti azt, hogy abban ne lenne szépség.

*

Ezt a karanténidőszakot speciális kegyelmi időszakként is megélhetjük, amit mint külső kegyelmet a Jóisten azért ad nekünk, hogy ne menjen veszendőbe semmi. Talán sok dolog korlátoz bennünket kívülről, szabad mozgásterünkben, ugyanakkor belül szárnyalhatunk, növekedhetünk. Így elmondhatjuk, hogy az öröm, a boldogság nem ellentéte a járványos időszaknak. Minden a megélés módján múlik, azon, hogy tetteimet meghatározza-e az, hogy másokkal együtt Isten felé tarthatok és növekedhetek.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír