Milyen nagy dolog embernek lenni! – Tomáš Halík karácsonyi gondolatai (1. rész)

Az Isten szó ma már sok ember számára rendkívül idegenül cseng. Távolinak és gyanúsnak tűnik, s kellemetlen érzéseket kelt. „Ha lennének istenek, hogyan bírnám ki, hogy én nem vagyok az?!” – írta egykor Friedrich Nietzsche, a filozófus. Gondolata talán feltárja előttünk az egyik okát annak, miért kellemetlen és elfogadhatatlan sokak számára Isten eszméje. Nem azért állítják, hogy nincs Isten, mert meggyőződésük, hogy a tudomány semmit nem tud mondani egy ilyen lény létezéséről, hanem mert úgy érzik, hogy nem szabad léteznie Istennek. Ha ugyanis létezne, akkor a vetélytársuk lenne; korlátozná a nagyságukat és a szabadságukat. Más szóval nem engedné, hogy istenek legyenek.

Nem húzódik-e mélyen az emberi szívben az a kísértés, hogy Isten akarjunk lenni? A Biblia már első oldalain arról beszél, hogy az embernek létrejötte után nem sokkal már nem is volt elég, hogy Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ténylegesen Isten akart lenni; Isten helyébe akart lépni, s azért akarta megismerni a jót és a rosszat, hogy el tudja dönteni, mi a jó és mi a rossz, s szabadon a kezében tudja tartani mindkettőt.

Hogy Isten legyünk, kiszorítsuk a helyéről Istent, s úgy tegyünk, mintha mi magunk lennénk Isten – ez a csábító gondolat nem hagyja nyugodni az emberi képzelőerőt. Valójában minden rossz emberi tett azért rossz, mert beteljesüléshez segíti ezt a vágyat: nem vagyunk tekintettel senkire, mi magunk döntjük el tetszésünk szerint, hogy mi a jó és mi a rossz, mi magunk irányítjuk az életünket és mások életét, s arra törekszünk, hogy mi legyünk mindennek a középpontjában.

Ez az emberi gőg sokféle formában az emberiség egész történetén végigvonul; ez a legalapvetőbb, az „egzisztenciális” hazugság, mert ily módon az ember olyasminek adja ki magát, ami soha nem lehet. Elhagyja azt a helyet, amelyet a teremtés rendjében kapott.

És aztán karácsony éjszakájának csendjében egyszer csak különös üzenetet hallunk: Isten szívében másféle vágy van, az a vágy, hogy emberré legyen. A karácsonyi üzenetben az a kijelentés a legfontosabb, hogy az Ige testté lett. Az az Ige, aki kezdetben Istennél volt, s aki által Isten teljesen ki akarta fejezni magát. Isten, aki eleinte távolinak és érthetetlennek tűnik, most érthetővé akarja tenni magát, s elküldi Igéjét. Az ige, aki által Isten kimondja és átadja magát, az egész üdvtörténeten végigvonul, utolsó, végérvényes és tökéletes alakja pedig nem más, mint Jézus Krisztus embersége.

Azzal, hogy átadja magát nekünk, Isten hatással van emberségünkre. Emberségünk az a szent hely, ahol találkozik velünk Isten. Micsoda felfoghatatlanul nagy dolog lehet embernek lenni, ha Isten ember akar lenni!

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír