Rossz napjaim legvigasztalóbb evangéliuma a búza és konkoly példája. Úgy szeretnénk, ha a világ egyszerűbb volna, ha az életünk egyszerűbb volna. Ha a jó szándékaink mind valóra válnának, ha az értékes gondolataink, munkánk nem menne veszendőbe, hanem növekedne, biztos lábakon állna. A konkoly mellett a búza szürke kis semmiség. A konkoly látványos, gyönyörű kék virágai megbabonáznak. Gyorsan elterelik a figyelmet a jelenben. A jövőt is felejti, aki belefeledkezik. A jövőben a konkoly tönkreteszi a termést. Magjai, keveredve a búzával, méreggé teszik azt. Mégis hagyni kell, Istenre kell hagyni bizonyos dolgokat. Mert így működik a világ – együtt növekszik –, de a gazda szeme a búzán van az ítélet napjáig és azon túl is.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria