Útravaló – 2020. október 8., Magyarok Nagyasszonya

Milyen nagyszerű, hogy megtarthatjuk a mai ünnepet! Milyen nagy ajándéka Istennek, hogy évezredes történelmünk viharos századai után mégis van ma Magyarország, hogy bár száz évvel ezelőtt komoly veszteség érte népünket, mégis tudunk ünnepelni ma. A nemzeti összetartozás évében különös jelentősége van a mai ünnepnek. Magyar népünk a Szűzanya tiszteletét Szent István királytól örökölte, azóta érezzük újból és újból az ő közbenjáró és anyai szeretetét. Figyeljünk hát ma rá, és tanuljunk tőle, mert nagyon is szükség van rá, hogy lélekben megerősödjünk, hogy olyan utat tanuljunk, ami Isten útja, mert így maradhatunk csak meg, így maradhat csak meg a világ mai forrongásában magyar népünk.

Gábor angyal köszönti Máriát a mai evangéliumban: Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Ha azonban szó szerint fordítjuk ezt a köszöntést, akkor így szól: Örülj, kegyelembe fogadott! Így kezdődik Mária története Istennel. Nekünk is így kellene kezdenünk, így kellene nekiindulnunk az előttünk lévő időnek: örülni és a kegyelemben élni. Az öröm manapság ritka a világban és közöttünk. A felgyorsult világ hajszol minket, hajszol a munkában, hajszol a javakért, elégedett ember kevés van, nyugtalanná és iriggyé váltunk. Keressük ugyan a boldogságot, de nagyon nem sikerül elérnünk, szemünket mindig az elérhetetlenre, a messzire, a távolira szegezzük, és csak növekszik bennünk a keserűség, méricskélünk, de mindig a másik a mérték, és nem mi, magunknak. Akarunk boldogok lenni, de mástól várjuk, hogy tegyen ezért; túl könnyen, fáradság nélkül akarunk elérni dolgokat, és meglepődünk, hogy áldozatokat kell hoznunk. Az igazi öröm pedig elkerül bennünket, mert türelmetlenek vagyunk, mert nem örülünk az „itt és most”-nak, nem örülünk a körülöttünk lévőknek, nem örülünk annak, ami van. Mária örvendezik annak, ami történik vele, örül Isten küldöttjének. Milyen jó volna, ha meghallanánk Isten mindennap felénk kiáltó szavát, ha tudatosan figyelnénk Isten nagyszerű ajándékaira, amit ma ad nekünk. Adja az életet, adja a teremtett világ szépségét, adja a mellettem lévőt, adja a szépet és a jót!

Csak mire figyelünk? Mire vagyunk beállítva? Bűnös természetünk elfödi Isten ajándékait, a sátán kísért bennünket, hogy semmibe vegyük, hogy magától értetődőnek tartsuk vagy ne ajándéknak, hanem tehernek tekintsük őket, olyan feladatnak, ami siralomvölggyé változtatja a napjainkat. Örüljünk a kegyelemnek, annak, hogy Isten a kegyelmébe fogadott minket, mindanynyiunkat! „Kegyelem nélkül az ember nem képes Isten törvényei szerint élni, nem azért, mert Isten tehetetlennek teremtette őt, hanem azért, mert az eredeti bűn által értelme elhomályosult, akarata pedig meggyöngült: nem képes felismerni az igaz jót, akarata pedig nem az igaz jó megtételére hajlik.” Láthatatlan a kegyelem, mégis érezhető az életünkben: „képessé tesz bennünket a Szentlélek befogadására, életté váltja bennünk és mi magunk is életté és gyakorlattá váltjuk a Szentlélek bennünk való ragyogását.” Micsoda ajándék ez Istentől, és micsoda öröm az, hogy ilyen szép és ragyogó életre hív bennünket is, Szűzanyánk által! Legyünk tanúi hát az örömnek és a gazdagító isteni kegyelemnek, alakítsuk életünket úgy, hogy valóban be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, és így népünk, magyar nemzetünk lelki megújulását hatékonyan előmozdíthassuk.

Magyar Kurír