A János-levél tisztában van a keresztény ember alapvető állapotával: cselekszi a jót, de szüntelenül tapasztalja bűneit és azok hatását. Ebből a kettősségből az apostol szerint úgy léphetünk ki, ha féltékenységből, irigységből nem vesszük el, nem öljük ki mások életét és lehetőségeit, hanem szeretetből önmagunkat adjuk oda, például a velünk ellenséges emberek szolgálatára. Egy élet gonosz beállítottsága éppen ebben a két bűnben, az irigységben és a féltékenységben összegződik, a másikra irányuló jó szándék pedig kisugárzása a megtisztultságnak. Isten a szívnek ezt az állapotát teljesíti be azáltal, hogy ez irányú próbálkozásainkat megáldja, felülmúlja, és elveszi tőlünk az önvádat.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria