Útravaló – 2024. február 18., nagyböjt 1. vasárnapja

A mai igehely nem részletezi Jézus megkísértésének történetét, csupán megállapítja annak tényét. Tudjuk azonban, hogy az Úr Krisztus életének minden eseményét a kereszt és a dicsőséges feltámadás misztériumán keresztül kell szemlélnünk, így ezt is. Ott pedig, a Golgotán Márk evangéliumában a nép kiáltja azt, amivel Szent Máté írásában a sátán próbálkozott a pusztában: ha Isten Fia vagy,… vesd le magad – ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről. A megkísértettség e két állapotában a bizalom zsoltárai szólalnak meg. Szent Máté pusztajelenetében a sátán káromlólag citálja Izrael imáját: angyalainak parancsold felőled, hogy őrizzenek minden utadon, Márknál viszont a keresztre szegezett Fiú ajkán kiáltásként, a legmélyebb imaként hangzik fel: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!

Szent Márk szerint az Úr Jézus a megkísértés eseményében megteszi az első lépést a sátán birodalma felé, és ezzel elkezdi helyreállítani a paradicsomi állapotot, amit e szakaszban a vadállatok és az angyalok Jézus körött való békés jelenléte, Isten országának meghirdetése jelez. A keresztre feszítésnél pedig a római százados tesz egy nagy lépést hitvallásával az ország irányába, ami azért lehetséges, mert az Üdvözítő imája és halála az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte.

A szerzetesi hagyományban a kísértés kiállása egy új élet kezdete. Az egyedül lévő Szent Benedek ellene mond a csábítónak, s miután testét megfegyelmezte, az erények tanítójává lesz, és ezzel társakat szerez. Assisi Szent Ferencet pedig úgy ábrázolja a rend alapítási helyének, a Porciunkulakápolnának oltárképe, mint aki megkísértése után a Feltámadott elé az erények rózsáit vihette. A képen ennek hatására az addigi sárkunyhó-Egyház domus aureává, aranyházzá változik. Krisztus rendeléséből ugyanis – aki a megpróbáltatások által bevonja győzelmébe Egyházát – a kiállt kísértésben az apostoli Egyház kegyelemben gazdaggá és a rábízott kegyelmi kincsek kiosztójává lesz.

A mi győzelmes Urunk úgy akar minket is kivonni a kísértő hatalmából, hogy maga mellé vesz, és minden egyes kiállt kísértésben újra győzelemre juttatja bennünk az istennélküliség feletti győzelmet. Éppen ezért, amikor ma őt mint a pusztaságban lévőt látjuk, ne tévesszük szem elől a Fiú dicsőséges Keresztjét! Arra tekintve szeretetből vállaljunk érte kemény erőfeszítéseket! Engedjük, hogy most ezek által ragyogjon fel a világban a megváltottság egy-egy jele!

Rendi öregjeink Zadravecz István – sokféle történelmi vihart megélt – ferences püspökről mesélték: szerzetesnövendék korában gyakran véres volt a tenyere. Előkelő és szangvinikus családból származott ugyanis, és nem tudta elviselni, ha megmondták neki, mit tegyen, hova menjen, vagy ha nem úgy történtek a dolgok, ahogy ő képzelte. Ilyenkor mérhetetlenül ideges lett, csapkodott, ezért elöljárói azt mondták neki: ha így folytatja, el kell hagynia a rendet. Ettől kezdve elcsendesedett, s amikor a legszívesebben ordított volna, megmarkolta a kordáján lévő rózsafüzér fémkeresztjét, és úgy szorította, hogy ettől gyakran véres lett a tenyere. A keresztbe kapaszkodva maradt meg a ferences rendben.

Magyar Kurír