A gondviselést valljuk, de csak akkor, ha érezzük. Ha valami bajból kimenekültünk, akkor könnyen mondjuk, hogy Isten mentett meg. No de mi van akkor, ha nem ment ki bennünket? Ha valami nagy bajba kerülünk, és nem látszik a kiút? Abban az esetben nincs gondviselés? Hányszor és hányszor mondjuk, hogy milyen nagy bajba kerültünk, pedig annyit imádkoztunk! Mintha a jótettek nyomán jutalomként várnánk az üdvösséget. Isten jutalmaz, de csak ritkán fordul elő, hogy már itt megteszi. Ha mégis így cselekszik, azzal csak azt jelzi, hogy az örökkévalóságban mindenkivel megteszi. Ezt az üdvösségtörténeti pedagógiát nem helyes felülbírálnunk.
Fotó: Nádudvari Dorottya
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria