Útravaló – 2025. május 4., húsvét 3. vasárnapja

Valamelyik tévétársaság adóján Vadkaland címmel fut egy sorozat, amelyben egy fiatal férfi testvérpár szabadidős tevékenységét ismerhetjük meg, a horgászást és a vadászatot. Kedves dolog belekukkantani e két mesterség buktatóiba, nyomon követni a főszereplők szerencsétlenkedését, és osztozni sikereikben. Ebből a sorozatból tudtam meg, hogy a leterített állatot is tisztelet illeti meg, és ennek kifejezéseként egy ágacskát illik a szájába helyezni. Innen tudtam meg azt is, hogy a kifogott halak jelentős hányadát visszaeresztik a vízbe, előbb azonban kezelik a horog okozta sérülést. Nagyon kell ismerni a halak szokásait, vonulásuk útvonalait, a beetetés helyét és idejét ahhoz, hogy legyen mit visszaengedni a vízbe. Érdemes elmélkednünk a halról, amely ősidők óta az emberiség alapvető tápláléka.

A mediterráneum népei számára a hal a termékenység és az élet bőségének jelképe volt. Érdekesség, hogy Jeruzsálem egyik kapuját Halkapunak nevezték, ami bizonyíték arra, hogy a halkereskedelem fontos szerepet töltött be a mindennapokban. A zsidók számára csak a pikkelyes és uszonyos halak a „tiszták”, azaz ehetők (vö. Lev 11,9–12). Az Újszövetség szerint is fontos eledel volt a hal (vö. Mt 7,10), gyakran fogyasztották sütve (vö. Lk 24,42), és mézet ettek hozzá. A halászat az apostoli szolgálat jelképe: Péter, András, Jakab és János halászok voltak, és Krisztus megígérte apostolainak, hogy emberhalásszá teszi őket (vö. Lk 5,10). Jézus a föltámadása után újra együtt étkezik tanítványaival, és eledelüknek részét képezi a hal (vö. Jn 21,9).

A hal szimbolikája a vízzel kapcsolatos, jelenléte azt is jelzi, hogy a víz élő víz, vagyis egészséges, fogyasztásra alkalmas. A zsidó hagyomány a vizet mindig gazdagnak és egészségesnek ábrázolta. Ezekben az esetekben a hal a teremtés, a bőség, az örök ifjúság és a halhatatlanság szimbóluma. E nem rövid bevezető után eljutottunk a hal keresztény értelmezéséhez. Az ikhthüsz (ΙΧΘΥΣ) egyrészt a hal görög neve (latinul: ichtys). Másrészt a 4. századi eretnekség, az arianizmus ellenében a keresztény hitvallás akrosztikonja (a szót alkotó betűk ezt a jelentést rejtik magukban: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó). Az ikhthüsz a katakombák kedvelt díszítőeleme. A „hal a vízben” kép (a teremtésen és a bőségen túl) a keresztségre és a megkeresztelt emberre utal: „Mi, halacskák a vízben születünk” – írja Tertullianus a 3. század elején. Jeruzsálemi Szent Cirill katekézise szerint a keresztségben a bűnnek való meghalást a vízzel történő leöntés fejezi ki. Még egy szentségi vonatkozása van a halnak. A hal hátán a kenyeres kosárral az Eucharisztia szimbóluma (vö. Jn 6, 5–13). Mivel a hal szeme mindig nyitva van, nem pislog, nem alszik, hanem állandóan ébren van, e tulajdonságai alapján kapcsolatba hozták az örök élettel. Az ókori ember számára az alvás, a szem lezárása a halált jelentette, a nyitott szem viszont az éberséget, az állandó ébrenlét fontosságát. A Feltámadott megjelent tanítványainak a Tibériás-tengernél. A tanítványok felismerték őt, és ettek a százötvenhárom nagy halból álló zsákmányból.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír