Útravaló – 2025. május 4., húsvét 3. vasárnapja

Nézőpont – 2025. május 4., vasárnap | 5:00

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Várnai Péter címzetes prépost ad útravalót.

Valamelyik tévétársaság adóján Vadkaland címmel fut egy sorozat, amelyben egy fiatal férfi testvérpár szabadidős tevékenységét ismerhetjük meg, a horgászást és a vadászatot. Kedves dolog belekukkantani e két mesterség buktatóiba, nyomon követni a főszereplők szerencsétlenkedését, és osztozni sikereikben. Ebből a sorozatból tudtam meg, hogy a leterített állatot is tisztelet illeti meg, és ennek kifejezéseként egy ágacskát illik a szájába helyezni. Innen tudtam meg azt is, hogy a kifogott halak jelentős hányadát visszaeresztik a vízbe, előbb azonban kezelik a horog okozta sérülést. Nagyon kell ismerni a halak szokásait, vonulásuk útvonalait, a beetetés helyét és idejét ahhoz, hogy legyen mit visszaengedni a vízbe. Érdemes elmélkednünk a halról, amely ősidők óta az emberiség alapvető tápláléka.

A mediterráneum népei számára a hal a termékenység és az élet bőségének jelképe volt. Érdekesség, hogy Jeruzsálem egyik kapuját Halkapunak nevezték, ami bizonyíték arra, hogy a halkereskedelem fontos szerepet töltött be a mindennapokban. A zsidók számára csak a pikkelyes és uszonyos halak a „tiszták”, azaz ehetők (vö. Lev 11,9–12). Az Újszövetség szerint is fontos eledel volt a hal (vö. Mt 7,10), gyakran fogyasztották sütve (vö. Lk 24,42), és mézet ettek hozzá. A halászat az apostoli szolgálat jelképe: Péter, András, Jakab és János halászok voltak, és Krisztus megígérte apostolainak, hogy emberhalásszá teszi őket (vö. Lk 5,10). Jézus a föltámadása után újra együtt étkezik tanítványaival, és eledelüknek részét képezi a hal (vö. Jn 21,9).

A hal szimbolikája a vízzel kapcsolatos, jelenléte azt is jelzi, hogy a víz élő víz, vagyis egészséges, fogyasztásra alkalmas. A zsidó hagyomány a vizet mindig gazdagnak és egészségesnek ábrázolta. Ezekben az esetekben a hal a teremtés, a bőség, az örök ifjúság és a halhatatlanság szimbóluma. E nem rövid bevezető után eljutottunk a hal keresztény értelmezéséhez. Az ikhthüsz (ΙΧΘΥΣ) egyrészt a hal görög neve (latinul: ichtys). Másrészt a 4. századi eretnekség, az arianizmus ellenében a keresztény hitvallás akrosztikonja (a szót alkotó betűk ezt a jelentést rejtik magukban: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó). Az ikhthüsz a katakombák kedvelt díszítőeleme. A „hal a vízben” kép (a teremtésen és a bőségen túl) a keresztségre és a megkeresztelt emberre utal: „Mi, halacskák a vízben születünk” – írja Tertullianus a 3. század elején. Jeruzsálemi Szent Cirill katekézise szerint a keresztségben a bűnnek való meghalást a vízzel történő leöntés fejezi ki. Még egy szentségi vonatkozása van a halnak. A hal hátán a kenyeres kosárral az Eucharisztia szimbóluma (vö. Jn 6, 5–13). Mivel a hal szeme mindig nyitva van, nem pislog, nem alszik, hanem állandóan ébren van, e tulajdonságai alapján kapcsolatba hozták az örök élettel. Az ókori ember számára az alvás, a szem lezárása a halált jelentette, a nyitott szem viszont az éberséget, az állandó ébrenlét fontosságát. A Feltámadott megjelent tanítványainak a Tibériás-tengernél. A tanítványok felismerték őt, és ettek a százötvenhárom nagy halból álló zsákmányból.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria