Nagyon világos és kemény az a beszéd, amit István diakónus a főtanács előtt elmond. Nem is beszéd, inkább vádbeszéd, amikor a gyanúsított fordít a szerepén, majd így szól: „Ti keménynyakúak és körülmetéletlen szívűek! Ti mindig ellent álltatok a Szentléleknek, amint atyáitok, úgy ti is.” Nehezen cáfolható István vádbeszéde. Ilyen léptékű és súlyú vádakra nem lehetett igent mondani. Egyet lehet, elhallgattatni a szócsövet. Osztani, enni adni, bővelkedni a kenyérben. Mi más lehet az elvárás Jézus iránt? Az elvárásokat már az első kanyarban ki kell kerekíteni. Ne gondoljátok, hogy a mózesi hagyományokból származó mannát fogjátok kapni eledelül! Nem a jóllakást biztosító kenyér lesz az eledel, hanem én magam. Döbbenetes lehetett hallgatni: Én vagyok az élet kenyere. Aki engem vesz magához, az soha meg nem éhezik.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria