Úgy tűnik, Jézusnak bevett szokása volt, hogy elvonuljon tanítványaitól, hogy teljesen egyedül legyen Atyjával. Hiszen az apostolok nyugodt lélekkel indulnak éjszakázni nélküle. De utazásuk nem könnyű Jézus nélkül: erős szél fúj, a tó háborog. És bár rendületlenül eveznek, tele vannak bizonytalansággal, rettegéssel: ezért is ijednek meg annyira, amikor meglátják a feléjük közeledő Jézust. Sokszor mi is nyugodtan magára hagyjuk Jézust, és megindulunk, de aztán rá kell jönnünk, hogy nélküle a szívünk gondterhelt lesz, rettegni kezdünk. A feltámadt Úr már örökre velünk van, hiszen megígérte ezt nekünk. Mi mennyire akarunk mellette és vele időzni, vele indulni el az élet küzdelmes útjain?
Fotó: Thullner Zsuzsanna
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
