Megrendítő a lábmosás jelenete. Krisztus térdre ereszkedik a tanítványok előtt, és szolgai munkát végez. Milyen jó volna megtanulni tőle ezt az alázatot, ezt az emberi közelséget! Manapság szeretünk inkább különlegesek, érinthetetlenek lenni, elkülönülve lenni a másiktól, a mellettünk lévőtől. Inkább a föld felett szeretnénk járni, egzotikus élményeket hajszolva. Aztán meg csodálkozunk, ha lelkünk egyre magányosabb, és ha mindinkább azt érezzük, hogy életünk, létezésünk egyre értelmetlenebb. Az önmagának élő ember magánya pokollá változtatja a földi életet. A lehajoló szolgálatnak, a másikhoz való odafordulásnak kell jellemeznie keresztény életünket. Ez lesz az igazi tanúság a feltámadt Üdvözítőről.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
