Útravaló – 2026. július 26., évközi 17. vasárnap, nagyszülők és idősek világnapja

Szeretnéd megtanulni, hogyan lehet tiéd Isten országa? Jézus a mennyek országát a szántóföldbe rejtett kincshez hasonlítja, amelyet egy ember megtalál. Elmegy, eladja mindenét, és megveszi azt a földet, mert ő tudja, hogy ott van az a kincs. Furcsa lehetett ez az ember a többiek szemében. Jól szituált, tehetős. Eladja mindenét egy földterületért, melyről senki sem tudja, hogy miért kell annyira neki. Ő azonban tudta, hogy „megéri” neki, és ez közömbössé tette az emberek ítéleteivel szemben. Kapunk mi is lesajnáló ítéleteket? Bizony, ez előfordul, ha az önző világban megmaradsz önzetlennek, ha a „szerezd meg” mammonjának ellen tudsz állni, ha a válások világában hiszel a szeretet és a hűség megtartó erejében. Ha papként, szerzetesként élsz, hányszor néznek rád értetlenül! Sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy mi lehet mindezek mögött. De te sejted, tudod: a megtalált kincs indokolja a magatartásodat! A megtalált kincs pedig Jézus, akinek arcába nézve úgy sötétedik el a világon minden, mint amikor a napba nézel. Assisi Szent Ferenc mondja: „Olyan nagy jóság vár rám, hogy semminek tűnik nekem a világ minden gondja-baja.” Jézus a mennyek országáról beszél, arról, amely után minden ember vágyakozik a szíve mélyén. Mindannyian szeretnénk hinni, hogy életünknek örök értelme van, hogy a szeretetből fakadó tetteink, a jóság, amit megéltünk, nem tűnik el nyomtalanul. A szívünk tiltakozik az ellen a gondolat ellen, hogy mindaz, ami igazán szép bennünk, egyszerűen semmivé lehet. Jézus hív bennünket, hogy kövessük, és vele együtt jussunk el Isten országába: „Beteljesedett az idő, közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Ez a meghívás minden embernek szól, minden korban.

A két példabeszéd nem a keresésre helyezi a hangsúlyt, hanem a döntésre. Az egyikben a földműves véletlenül talál rá a kincsre, miközben a szántóföldet műveli. Mivel a föld nem az övé, meg kell vásárolnia, ha a magáénak akarja tudni a kincset. A másikban a kereskedő felismer egy értékes gyöngyöt, és úgy dönt, hogy mindenét eladja érte. Mindkettőjük döntése radikális: feláldozzák, amijük van, mert tudják, hogy amit találtak, nagyobb érték. Gyakran küzdünk azzal, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Hiányzik az ítélőképességünk, vagy elhomályosítja a gondolkodásunkat a félelem, a bizonytalanság. A példabeszédek szereplői azonban felismerik: ez a kincs az övék, és érdemes mindenüket odaadni érte. Bölcsességük abban áll, hogy tudják, ha megszerzik a kincset, többé nincs szükségük másra. A mennyek országa nem lemondás, hanem rátalálás. Ha rátalálunk, átalakítja a szívünket: megszünteti a félelmet. Ez az öröm a bűnbocsánatot nyerteké, akik előtt kitárult a mennyország kapuja. A kincs az evangélium. Ha befogadjuk, gyümölcsöt terem bennünk. Minél inkább tanítvánnyá válunk, annál inkább képesek leszünk előhozni életünkben Isten szeretetének régi és új kincseit.

Megértetted, mit mond neked Jézus? Aki így érti a példabeszédet, az lesz Jézus tanítványa. Megtanulhatod azt is, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik”. Ha így tekintesz életed eseményeire, rá fogsz döbbenni, hogy minden, amit Isten ad vagy megenged, az a javadat szolgálja, és elvezet országába. A Feltámadott él benned, és te őbenne! Megtaláltad?

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír