A megbocsátáshoz természetfeletti tartalék kell. Itt derül ki igazán, hogy ki a hívő, és ki nem az. Itt nem elég, hogy a „magam módján” legyek hívő, itt „Jézus módján” kell annak lennem. Egyre jobban látom azt is, hogy a megbocsátáshoz nem csupán istenhitre van szükség, hanem egyfajta természetes együttérző képességre is. Például azért, mert nemcsak akarva, hanem akaratlanul is megbánthatok másokat, és annak felismeréséhez nem elég a hittankönyvek ismerete, hanem alázat és bizalom is szükséges. Jézus a mai evangéliumban ráadásul a sokszoros megbocsátást köti a lelkünkre. Egyazon fájdalmat nem elég egyszer megbocsátani, hanem meg is kell ismételni azt. És az ismételt sértést is meg kell bocsátani. Igen, ebben fel lehet őrlődni, és időnként az önbecsülésünk is porba fog hullani. Legalább így már tényleg meghagyjuk Jézusnak, hogy ő emeljen fel minket, és nem magunk fogunk kísérletezni ezzel. Münchhausen báró csak mesehős.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
