A bensőre irányítják figyelmünket a mai olvasmányok. Hiszen belső világunk, a sokszor számunkra is láthatatlan és érthetetlen benső folyamatok jelennek meg cselekedeteinkben, eredményeinkben. Mire és mit építünk? Mit és hogyan táplálunk? Egy faültetéshez, egy ház építéséhez is mélyre kell ásnunk. Már ez sem mindig egyszerű: sok mindent rejthet a föld. Mennyire találó a költő gondolata: „A rám rakódott világ-szenny alól, / Kihűlt csillagok hamuja alól / Akarom kibányászni magamat.” (Reményik Sándor: Istenarc) Enélkül nem tudunk szilárd alapra építeni, ezért vállalnunk kell ezt a fáradságot, ezt a kellemetlen munkát. És aztán jó anyagot kell választani: Krisztus testével táplálkozni, az ő szavaiból építkezni. Csak így lesz meg a szívünk bősége!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
