Online világkonferenciát tartottak a test teológiájáról

Szent II. János Pál pápa azzal kezdi pápaságát, hogy rehabilitálja az embert. Nemcsak testem van, hanem test vagyok – mondja. – A testünk nemcsak a sebeket tudja kódolni, hanem azt is, hogy mire hivatott, mi a küldetése, mitől teljesedik ki emberként. Az „élet kultúrájának” építése ott kezdődik, hogy világossá válik, ki az ember és mire hivatott. Mindez a testünkbe van kódolva.

A test teológiájáról szóló tanítás egésze két lényeges kérdés köré épül:

Mit jelent embernek lenni? Hogyan éljem az életemet úgy, hogy az teljes legyen?

Ezek univerzális, minden embert foglalkoztató, alapvető kérdések.

Mit jelent embernek lenni? Mi határozza meg az identitásunkat? Eredetünk, történelmünk, sorsunk. A pápa rávilágít az ember eredeti jellemvonásaira, a kezdetek valóságára a Mt 19,3–8 igehely alapján és a Teremtés könyve 1. és 2. fejezete alapján. Vázolja azt a három alapvető tapasztalatot, amely jellemezte ezt az eredeti állapotot: a magányosság, az egység és a mezítelenség. Az önzetlenség, az embernek önmaga ajándékozása és a szeretet jellemzi ezt az alapélményt.

A Szentatya napjaink valóságára reflektálva kifejti, hogy négy területen érhető tetten az elszakítottság élménye az életünkben: az önmagunktól (testünktől) való elidegenülésben, valamint az Istentől, a kapcsolatainktól és a természettől való elidegenedésben.

Miben áll az ember hivatása? Az egyik előadó, Anastasia Northrop minden ember alapvető hivatásának három pontját emelte ki a konferencián.

Az első a szeretetre való elhívás. A szeretet művészet, ahogy Erich Fromm fogalmaz. Tevékeny, konkrét és szembesít, ha arra van szükség.

A másik az ajándék jelleg valósága. Ha ajándéknak tekintünk mindent, akkor ez megváltoztatja a viszonyunkat a világhoz. A hála növekedésével mi is teljesebben tudjuk élni az életünket. Ma, amikor pillanatok alatt tárgyiasítunk embereket, használjuk őket, türelmetlenek vagyunk a tökéletlenségük láttán, megsejtjük, hogy akkor képes termékennyé válni az életünk, ha odaadjuk azt. A teljes izoláció nem lehet termékeny.

A harmadik fontos szempont a spirituális szülőség, anyaság – a gondoskodás, szeretet, amelyre vágyat érzünk, s ami az érettséggel függ össze. A búzaszemnek el kell halnia, hogy termést hozzon.

Az alapvető hivatásunkat megélhetjük akkor is, ha nem élünk az Egyház által elismert elköteleződési formákban. Az alapvető hivatásunk megelőz minden speciális hivatást.

Emberségünkben férfiként és nőként vagyunk jelen, ez a különbözőség a kommunió záloga. Az eredeti magányosság, amelyet testünkben tapasztalunk, az elidegeníthetetlen szabadság arra, hogy ajándékká váljunk.

Fontosak azok az utak, folyamatok, amelyek által megtalálhatjuk az egységet önmagunkkal, a testünkkel, egymással, Istennel és a természettel; egyetemes hivatásunk kibontakozását, megvalósulását segítő folyamatok ezek, és nap mint nap érdemes megvizsgálnunk, hogy miként léphetünk tovább ezen az úton, hogyan válhatunk ajándékká mások számára.

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír