Leó pápa vasárnap délben: Gyarlóságaink nem akadályozzák meg Istent abban, hogy szeressen bennünket

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai napon, amikor a lateráni bazilika felszentelését ünnepeljük, a Róma egyházával való egység és közösség misztériumát szemléljük. Ez az egyház arra kapott meghívást, hogy anyaként gondoskodjon a világ minden szegletében megtalálható keresztények hitről és útjáról.

A római egyházmegye székesegyháza és Péter utódának széke, mint tudjuk, nem csupán rendkívüli történelmi, művészeti és vallási értéket hordozó alkotás, hanem annak a hitnek is központi forrása, amelyet az apostolok bíztak ránk, és amelyet az Egyház a történelem folyamán hűségesen őrzött és továbbadott.

E nagy misztérium ragyogása tükröződik az épület művészi szépségében is: a főhajóban a tizenkét apostolnak, Krisztus első követőinek, az evangélium tanúinak monumentális szobrai sorakoznak.

Ez arra késztet bennünket, hogy lelki tekintettel szemléljük, amely képes túllépni a külső látványon, és a templom misztériumában képes többet felismerni, mint egy helyet, egy fizikai teret vagy kőből épült létesítményt; valójában ugyanis – amint az evangélium Jézusnak a jeruzsálemi templom megtisztításáról szóló jelenetével emlékeztet bennünket (vö. Jn 2,13–22) –

Isten igazi szentélye maga a meghalt és feltámadt Krisztus.

Ő az üdvösség egyetlen közvetítője, az egyetlen megváltó; aki magára vette emberségünket és szeretetével átalakít bennünket, ő a kapu (vö. Jn 10,9), amely megnyílik előttünk és az Atyához vezet bennünket.

És hozzá kapcsolódva mi is élő kövek vagyunk ebben a lelki épületben (vö. 1Pét 2,4–5).

Mi vagyunk Krisztus temploma, az ő teste, az ő tagjai, akik arra kaptunk meghívást, hogy az ő irgalmat, vigasztalást és békét adó evangéliumát vigyük a világba azon a lelki istentiszteleten keresztül, amelynek legfényesebben életünk tanúságtételében kell ragyognia.

Testvéreim, ebben a lelki tekintetben kell edzenünk szívünket. Sokszor a keresztények gyarlóságai és hibái, valamint a közkeletű sztereotípiák és előítéletek akadályoznak bennünket abban, hogy felismerjük az Egyház misztériumának gazdagságát.

Az Egyház szentsége ugyanis nem a mi érdemeinkben gyökerezik, hanem „az Úr visszavonhatatlan önátadásában”,

amely továbbra is „megmutatkozása edényéül – paradox szeretettel – mindig az embert, az ember méltatlan kezeit választja” (Joseph Ratzinger: Bevezetés a keresztény hit világába, Mentor, Marosvásárhely, 2005, 270).

Járjunk tehát annak örömében, hogy mi az a szent nép vagyunk, amelyet Isten magának választott, és kérjük Máriát, az Egyház anyját, hogy segítsen befogadni Krisztust, és kísérjen bennünket közbenjárásával!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Lélekben közel vagyok a Fülöp-szigetek lakóihoz, akiket pusztító tájfun sújtott: imádkozom az elhunytakért és családtagjaikért, a sebesültekért és az otthontalanná váltakért.

Ma az Egyház Olaszországban a hálaadás napját ünnepli. Csatlakozom a püspökök üzenetéhez, amely a teremtett világ iránt felelős gondoskodásra, az élelmiszer-pazarlás visszaszorítására és fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok előmozdítására hív. Adjunk hálát Istennek „anyánkért és nővérünkért, a földért” (Assisi Szent Ferenc: A teremtmények éneke) és mindazokért, akik művelik és őrzik!

Szívből köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ sok tájáról érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a lengyel jezsuita szerzetesnövendékeket, a lengyelországi Varsóból és Gdańskból, az Egyesült Államok-beli Newarkból és Kearniból, a spanyolországi Toledóból és Galapagarból, valamint Londonból érkezett híveket, továbbá a Regensburger Domspatzen kórust.

Üdvözlöm a genovai főegyházmegye Katolikus Akciójának tagjait, továbbá a plébániai csoportokat Cava Manarából, Medéből, Vibo Marinából, Sant’Arcangelo di Potenzából, Notóból, Pozzallóból és Avolából, Cesenaticóból, Mercato San Severinóból, Crespano del Grappából és Noventa Padovanából. Üdvözlöm Lazio Történelmi Felvonulásainak csoportját és az Élelmiszerbank önkénteseit, akik jövő szombaton, a szegények világnapjának előestéjén élelmiszergyűjtést szerveznek.

Mélységes elismerésemet fejezem ki mindazoknak, akik bármilyen szinten azon fáradoznak, hogy békét teremtsenek a háború sújtotta régiókban.

Az elmúlt napokban az elhunytakért imádkoztunk, és sajnos sokan vannak közöttük olyanok, akiket a harcok és bombázások során öltek meg, jóllehet civilek voltak: gyermekek, idősek, betegek. Ha valóban tisztelni akarják emléküket, tartsanak tűzszünetet és minden erejükkel a tárgyalás útját keressék.

Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír