Ferenc pápa: Az Eucharisztia a bűnösök kenyere, nem a szentek jutalma!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma Olaszországban és más országokban Krisztus testének és vérének főünnepét tartjuk. Az evangéliumban az utolsó vacsoráról szóló beszámolót halljuk (Mk 14,12–16.22–26). Az Úr szavai és mozdulatai megérintik szívünket: Jézus kezébe veszi a kenyeret, áldást mond, megtöri a kenyeret, és a tanítványoknak adja: „Vegyétek, ez az én testem” (Mk 14,22).

Jézus ilyen egyszerűen adja nekünk a legnagyobb szentséget. Ez egy alázatos ajándékozó mozdulat, a megosztás gesztusa. Életének csúcspontján nem bőséges kenyeret oszt a tömegek táplálására, hanem önmagát töri meg a tanítványaival közös húsvéti vacsorán. Jézus így mutatja meg nekünk, hogy az élet célja az önátadás, hogy a legnagyobb dolog a szolgálat. És ma Isten nagyságát egy darab kenyérben találjuk meg, egy szeretettől túlcsorduló, megosztástól túlcsorduló törékenységben. A törékenység szót szeretném kiemelni.

Jézus törékennyé teszi magát, mint a kenyér, amely megtörik és szétmorzsolódik. De éppen ebben rejlik az ereje, törékenységében.

Az Eucharisztiában a törékenység erő: annak a szeretetnek az ereje, amely kicsivé teszi magát, hogy be lehessen fogadni és ne féljünk tőle; annak a szeretetnek az ereje, amely megtöri és szétosztja magát, hogy tápláljon és életet adjon; annak a szeretetnek az ereje, amely széttöredezik, hogy egységbe vonjon bennünket.

Van egy másik erő is, amely az Eucharisztia törékenységében megmutatkozik: az az erő, hogy szeressük azokat, akik hibáznak. Jézus azon az éjszakán adja nekünk az élet kenyerét, amikor elárulják. A legnagyobb ajándékot akkor adja nekünk, amikor a szívében a legmélyebb fájdalmat érzi: a tanítvány, aki vele eszik, aki ugyanabba a tálba mártja falatját, elárulja őt. Az árulás váltja ki a legnagyobb fájdalmat abban, aki szeret. És mit tesz Jézus? A rosszra nagyobb jóval felel. Júdás „nem”-jére az irgalom „igen”-jével válaszol. Nem bünteti a bűnöst, hanem életét adja érte, fizet érte. Jézus ugyanezt teszi velünk, amikor az Eucharisztiát magunkhoz vesszük: ismer bennünket, tudja, hogy bűnösök vagyunk, tudja, hogy sok hibát követünk el, de nem mond le arról, hogy egyesítse életét a miénkkel.

Tudja, hogy szükségünk van rá, mert az Eucharisztia nem a szentek jutalma, nem, a bűnösök kenyere. Ezért biztat bennünket: „Ne féljetek! Vegyétek és egyétek!”

Valahányszor az élet kenyerét kapjuk, Jézus új értelmet ad gyarlóságainknak. Emlékeztet arra, hogy az ő szemében sokkal értékesebbek vagyunk, mint gondolnánk. Azt mondja, hogy örül, ha megosztjuk vele gyarlóságainkat. Megismétli nekünk, hogy irgalmassága nem fél nyomorúságainktól. Jézus irgalma nem fél nyomorúságainktól! És mindenekelőtt szeretettel kigyógyít azokból a gyarlóságokból, amelyeket mi magunk nem tudunk meggyógyítani. Milyen gyarlóságokról van szó? Gondolkodjunk csak! Neheztelünk arra, aki rosszat tett velünk – ebből magunktól nem tudunk kigyógyulni; eltávolodunk másoktól, és elszigetelődünk – ebből magunktól nem tudunk kigyógyulni; siránkozunk magunk miatt, panaszkodunk, és nem találunk békét – ebből sem tudunk magunktól kigyógyulni. Ő az, aki jelenlétével, kenyerével, az Eucharisztiával meggyógyít bennünket. Az Eucharisztia hatékony gyógyszer ez ellen a bezárkózás ellen. Az élet kenyere ugyanis gyógyulást hoz a merevségre, és tanulékonysággá változtatja azt. Az Eucharisztia azáltal gyógyít, hogy egyesít bennünket Jézussal: segít, hogy magunkévá tegyünk az ő életmódját, azt a képességét, hogy megtörje és odaadja magát testvéreinek, hogy a rosszra jóval válaszoljon. Bátorságot ad ahhoz, hogy kilépjünk önmagunkból, és szeretettel lehajoljunk mások törékenységéhez. Ahogy Isten teszi velünk.

Ez az Eucharisztia logikája: Jézust fogadjuk, aki szeret minket és kigyógyít gyarlóságainkból, hogy szeressük a többieket és segítsünk nekik gyarlóságaikban. Mégpedig egész életünkben!

Ma az imaórák liturgiájában egy himnuszt imádkoztunk: négy versszakot, melyek összefoglalják Jézus egész életét. Elmondják, hogy születésével Jézus útitársunkká lett az életben. Aztán a vacsorán ételként adta nekünk önmagát. Aztán a kereszten, halálában önmagát tette értünk fizetendő árrá: fizetett értünk. Most pedig a mennyben uralkodva ő a mi jutalmunk, őt keressük, ő az, aki vár ránk [vö. a reggeli dicséret himnusza úrnapján: Verbum Supernum Prodiens (Az Úr igéje földre szállt)].

A Boldogságos Szűz, akiben Isten testté lett, segítsen bennünket, hogy hálás szívvel fogadjuk az Eucharisztia ajándékát, és hogy mi is ajándékká tegyük életünket! Hogy az Eucharisztia tegyen minket ajándékká mindenki számára!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Szomorúan követem a Kanadából érkező híreket a Columbia Britannica tartományban található Kamloops indián bentlakásos iskola tanulóinak, 215 gyermek maradványainak sokkoló felfedezéséről. Csatlakozom a kanadai püspökökhöz és az egész katolikus egyházhoz Kanadában, hogy együttérzésemet fejezzem ki a kanadai népnek, amelyet megrázott ez a felkavaró hír. A szomorú felfedezés tovább növeli a múlt fájdalmainak és szenvedéseinek tudatát. Kanada politikai és vallási vezetői továbbra is elszántan dolgozzanak együtt, hogy fényt derítsenek erre a szomorú eseményre, és alázatosan kötelezzék el magukat a megbékélés és a gyógyulás útja mellett!

Ezek a nehéz idők erős felhívást jelentenek mindannyiunk számára, hogy forduljunk el a gyarmatosító modelltől, a mai ideológiai gyarmatosító törekvésektől, és egymással összefogva járjunk: párbeszédet folytatva, egymást tisztelve, Kanada minden lánya és fia jogait és kulturális értékeit elismerve. Az Úrnak ajánljuk a kanadai bentlakásos iskolában elhunyt minden gyermek lelkét, és imádkozunk a gyászoló őslakos kanadai családokért és közösségekért. Imádkozzunk magunkban!

Szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy imádkozom a péntekről szombatra virradó éjszaka Burkina Faso egyik kisvárosában történt mészárlás áldozataiért. Lélekben közel állok családtagjaikhoz és Burkina Faso egész népéhez, mely sokat szenved ezektől az ismétlődő támadásoktól. Afrikának békére és nem erőszakra van szüksége!

Ma Chiavennában, a comói egyházmegyében, boldoggá avatják Maria Laura Mainetti nővért, a Kereszt Leányai szerzetesi kongregáció tagját, akit huszonegy évvel ezelőtt három, sátánista szekta által befolyásolt lány ölt meg. A kegyetlenség! Ő, aki mindennél jobban szerette a fiatalokat, és aki szerette azokat a lányokat, akik a gonoszság foglyai voltak, és aki meg is bocsátott nekik, ránk hagyja életprogramját: minden apró dolgot hittel, szeretettel és lelkesedéssel tegyünk! Adjon az Úr mindannyiunknak hitet, szeretetet és lelkesedést! Tapsoljuk meg az új boldogot!

Holnapután, június 8-án, kedden 13 órakor a Nemzetközi Katolikus Akció arra hív mindenkit, hogy szenteljen egy percet a békéért, mindenki a saját vallási hagyományának megfelelően. Különösen imádkozunk a Szentföldért és Mianmarért!

Szeretettel üdvözöllek benneteket, akik Rómából, Olaszországból és más országokból érkeztetek! Külön is köszöntöm a torinói Progetto Contatto fiataljait, a corbettai csodatévő Szűzanya tisztelőinek csoportját, a cerignolai családokat és az Utcai Árusok Országos Szövetségét, sok vásári munkással és utcai művésszel együtt. Nagyon köszönöm az ajándékokat, amelyeket hoztatok. És köszöntöm a dél-pugliai salentinóiakat is, akik ott táncolják a pizzicát! Ügyesek vagytok!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír