Ferenc pápa az onkológusoknak: A betegekkel való személyes törődés gyógyít

Ferenc pápa köszönő szavakkal méltatta a Nemzetközi Nőgyógyászati Onkológiai Társaság (International Gynecologic Cancer Society) tagjait, akik Rómában tartják idei ülésüket, és elnökük, Roberto Angioli professzor nevében üdvözölték a Szentatyát. A pápának így alkalma nyílt megismerni és értékelni elkötelezett tevékenységüket, melyet a nehéz és összetett daganatos betegséggel küzdő nők érdekében folytatnak. Köszöntötte a különféle társulatok képviselőit, különösen a felgyógyult betegeket, akik elősegítik a megosztást és a kölcsönös támogatást.

Tisztában vannak vele, milyen fontos szolidárisnak lenni a súlyos betegekkel, bevonni a hozzátartozókat és az egészségügyi dolgozókat a kölcsönös segítésbe. Annál értékesebbé válik ez a szolgálat, minél inkább olyan betegségekkel kell szembenézni, amelyek súlyosan veszélybe sodorják vagy lehetetlenné teszik a termékenységet és az anyaságot. Ezekben a helyzetekben, melyek mélyen kihatnak a nő életére, elengedhetetlen, hogy nagy érzékenységgel és tisztelettel gondozzák valamennyi pácienst, pszichés, kapcsolati és lelki szempontból egyaránt.

Ferenc pápa bátorította a Nemzetközi Nőgyógyászati Onkológiai Társaság elkötelezettségét, hogy a felsorolt dimenziókat a teljes körű gyógyítás részének tekintsék, azokban az esetekben is, amikor a kezelés lényegében palliatív. Be kell vonni a gondozásba olyan embereket, akik bizalommal, reménnyel és szeretettel állnak hozzá a gyógyítási folyamathoz.

Mindannyian tudjuk – és ez bizonyított tény is –, hogy a jó kapcsolatok megélése segíti és támogatja a betegeket az ápolás teljes folyamatában, hiszen reményt ébreszt és növel bennük. Éppen a szeretet közelsége nyitja meg őket a remény és a gyógyulás előtt.

A palliatív gondozás a súlyos, életveszélyes betegségben szenvedőknek nyújtott ellátás. E gondozási forma célja, hogy a beteg és a vele kapcsolatban állók speciális igényeinek kielégítése révén − a fizikai, lelki, szociális, kulturális és spirituális szükségletekre egyaránt odafigyelve − javítsa az életminőséget, függetlenül a beteg életkorától, a betegség stádiumától vagy a kezelési tervtől.

A pápa emlékeztetett:

a beteg személy mindig sokkal több, mint a protokoll, amelybe klinikai szempontból be kell hogy sorolják.

Bizonyítja ezt az a tény, hogy amikorelismerik egy beteg egyedi mivoltát, még nagyobb bizalommal van az orvosi csapat és a pozitív távlatok iránt. A Szentatya annak a kívánságának adott hangot, hogy mindez ne álljon meg elméleti szinten, hanem egyre inkább teret és elismerést tudjon nyerni az egészségügyi rendszerekben. Gyakran mondják – joggal –, hogy

a kapcsolat, a találkozás az egészségügyi dolgozókkal a gyógymód részét képezi. A betegek javát szolgálja, hogy szabadon megnyithatják szívüket, és bizalmasan megoszthatják velük állapotukat és helyzetüket, hogy akár félelem nélkül sírhatnak előttük. Ez távlatokat nyit előttük, és segíti a gyógyulást, vagy legalább segít jobban elviselni a végső stádiumban lévő betegséget.

Mindazonáltal – jegyezte meg a Nemzetközi Nőgyógyászati Onkológiai Társasághoz intézett beszédében a pápa – ennek gyakorlati megvalósítása kérdéseket vet föl a kórházi szektoron belül, amely erősen működésorientált. Szomorúan és aggodalommal tekint a Szentatya arra a meglehetősen elterjedt veszélyre, miszerint az emberi dimenzió a beteggondozásban az adott orvos jóakaratától függ, ahelyett, hogy azt megfelelő módon az egészségügyi intézmény által nyújtott ápolás szerves részének tekintenék.

Nem szabad megengedni, hogy a gazdaság ilyen erőteljesen belépjen az egészségügybe, és emiatt háttérbe szorítsa a betegekkel való kapcsolat lényeges aspektusát.

A pápa dicséretesnek nevezte azokat a nonprofit szervezeteket, amelyek a páciensekre helyezik a hangsúlyt, támogatják igényeiket és jogos kéréseiket; hangot adnak annak, aki személyes, anyagi és szociális helyzete miatt kiszolgáltatott, és nem tudja felemelni szavát.

Természetesen a kutatás jelentős anyagi erőforrásokat vesz igénybe. Mindazonáltal meg lehet találni az egyensúlyt a különféle szempontok között. Első hely illeti az embereket – esetünkben a beteg nőket. Ne feledkezzünk meg a velük szoros kapcsolatban lévő személyzetről sem, akik számára biztosítani kell a megfelelő munkakörülményeket, a pihenőidőt, hogy erőt merítsenek a további munkához. A pápa tehát arra buzdította a szervezet éves ülésének résztvevőit, hogy terjesszék világszerte tanulmányaik és kutatásaik értékes eredményét, amit a gondjaikra bízott nők érdekében végeznek.

A betegek minden nehézségük ellenére az élet olyan aspektusaira emlékeztetnek minket, melyekről hajlamosak vagyunk elfeledkezni: mint létünk törékenysége, az egymásrautaltság, a csak önmagunkra koncentráló élet értelmetlensége, vagy a halál valósága mint az élet szerves része.

A beteg állapot előhívja az ember számára döntő viselkedést: a ráhagyatkozást.

Amikor rábízzuk magunkat a másikra – legyen az egy testvérünk, vagy a nagy betűs Másik: az égi Atya –, az előhívja belőlünk a felebaráti szeretet értékét, amikor a felebarát segítségére sietünk, ahogyan azt Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben tanítja nekünk (vö. Lk 10,25–37). Mennyire, de mennyire gyógyító hatású tud lenni egy megfelelő pillanatban történő simogatás! Ti ezt jobban tudjátok nálam – jegyezte meg a pápa, majd Isten áldásáért fohászkodott a Nemzetközi Nőgyógyászati Onkológiai Társaság tagjai, hozzátartozói és mindazok számára, akiket ápolnak. Valamennyiükre, bármilyen vallásúak is, hiszen Isten ugyanaz mindenkinek.

Megáldalak valamennyiőtöket. Kérem számotokra Isten áldását, aki a remény, az erő és a belső béke forrása

– mondta még a pápa, majd imáiról biztosította őket, kérve, hogy róla is emlékezzenek meg imáikban.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír