Ferenc pápa a Laudato si’ „második részét” írja

„A Laudato si’ második részét írom, hogy az aktuális problémákkal frissítsem” – mondta augusztus 21-én, hétfőn délelőtt a pápa, aki kötetlen szavakkal fordult az Európa Tanács Bécsi nyilatkozatot aláíró tagállamainak jogászaiból álló küldöttséghez. Továbbra is egymást követik a szélsőséges időjárási események szerte a világon, amelyek valamennyi kontinens lakosságát érintik, ez indokolja a pápa döntését. Matteo Bruni rámutatott, hogy egy olyan levélről van szó, amely különösen is foglalkozik a közelmúlt klímaválságaival.

Ferenc pápa a hétfői audiencián nagyrabecsülését fejezte ki a környezetvédelmet szolgáló szabályozási keretek kidolgozása melletti elkötelezettségért: „Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fiatalabb nemzedékeknek joguk van ahhoz, hogy egy szép és élhető világot kapjanak tőlünk. Ez komoly kötelességeket ró ránk a teremtett világ iránt, amelyeket Isten nagylelkű kezéből kaptunk. Köszönjük ezt a hozzájárulást.”

A Laudato si’ (Áldott légy) Ferenc pápa második enciklikája: 2015. május 24-én, pünkösd ünnepén írta alá, és június 18-án jelent meg. A „közös otthon gondozásának” szentelt dokumentum Assisi Szent Ferenc Teremtmények énekéből kölcsönzi a címét, amely így kezdődik: „Laudato si’, mi’ Signore…” („Áldott légy, Uram…”). Ez a gyönyörű ének emlékeztet rá, hogy a föld, közös otthonunk „egyben nővérünk is, akivel osztozunk a létben, olyan, mint egy szép anya, aki karjaiba zár minket”. „Áldott légy, Uram, Földanyánkért, ki fenntart és táplál bennünket, aki mindenfajta gyümölcsöt, füvet, gyógynövényt és csodálatosan szép virágokat terem!”

Nem sokkal az enciklika megjelenése után maga a pápa kívánta tisztázni az új dokumentum jelentőségét a 2015. július 21-i audiencián a Modern rabszolgaság és a klímaváltozás: a városok elkötelezettsége című konferencia résztvevői előtt: „A környezettel való törődés kultúrája nem csupán – a szó valódi értelmében értem – egy »zöld« hozzáállás, annál sokkal több. A környezetről való gondoskodás azt jelenti, hogy humánökológiai hozzáállással rendelkezünk. Nem mondhatjuk, hogy itt van az ember, és ott van a teremtett világ, a környezet. Az ökológia átfogó, emberi. És ezt akartam kifejezni a Laudato si’ enciklikában: hogy az ember nem választható el a többitől; létezik egy olyan kapcsolat, amely kölcsönösen hat, a környezet az emberre és az ember azzal, ahogyan a környezettel bánik; valamint létezik az emberre való visszahatás, amikor a környezettel visszaélnek. Ezért egy hozzám intézett kérdésre azt válaszoltam: »Nem, ez nem egy ’zöld’ enciklika, hanem egy társadalmi enciklika.« Mert a társadalomban, az ember társadalmi életében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezettel való törődést. Ráadásul a környezetről való gondoskodás egyfajta társadalmi viselkedés, amely valamilyen értelemben szocializál bennünket – mindenki olyan értéket adhat neki, amilyet akar –, másrészt befogadásra késztet – szeretem az olasz kifejezést, amikor a környezetről, a teremtett világról úgy beszélnek, mint amit ajándékba kaptunk...”

Az enciklikában a Szentatya felidézi, hogy a Ferenc nevet választotta útmutatásul és inspirációként pápasága számára: „Hiszem, hogy Ferenc kiváló példa a gyengével való törődésre és az átfogó ökológiára, amelyet örömmel és hitelesen élnek meg. Ő a védőszentje mindazoknak, akik az ökológia területén tanulnak és dolgoznak, és sokan szeretik, akik nem keresztények. Különös figyelmet szentelt az isteni teremtésnek, valamint a legszegényebbeknek és legelhagyatottabbaknak. Szeretett és szerették öröméért, nagylelkű odaadásáért, egyetemes szívéért. Misztikus és zarándok volt, aki egyszerűen és csodálatos harmóniában élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. Benne azt látjuk, hogy a természet iránti törődés, a szegényekkel való igazságosság, a társadalom iránti elkötelezettség és a belső béke mennyire elválaszthatatlanok egymástól.”

A nyolc éve megjelent enciklika sürgető felhívást intéz közös otthonunk védelmére, hogy jobb jövőt építsünk az egész emberiség számára, senkit sem kizárva belőle: „Sürgősen felhívást intézek egy megújított párbeszédre arról, hogyan építsük a bolygó jövőjét. Olyan vitára van szükségünk, amely mindannyiunkat összeköt, mert az általunk tapasztalt környezeti kihívás és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érintenek és mindenkire hatnak. Az ökológiai világmozgalom már hosszú és gazdag utat tett meg, és számos polgári csoportosulást eredményezett, melyek a tudatosságot pártolták. Sajnos a környezeti válságra konkrét megoldások keresését célzó sok erőfeszítést gyakran meghiúsítja nemcsak a hatalommal rendelkezők részéről az elutasítás, hanem mások közömbössége is. A megoldási utakat akadályozó viselkedések még a hívők körében is a probléma tagadásától a közönyig, a kényelmes belenyugvásig vagy a technikai megoldásokba vetett vak bizalomig terjednek. Új egyetemes szolidaritásra van szükségünk. Ahogy a dél-afrikai püspökök mondták: »mindenki tehetségére és részvételére szükség van ahhoz, hogy helyrehozzuk az emberek által az Isten teremtett világában okozott károkat«. Mindannyian együttműködhetünk mint Isten eszközei a teremtett világ gondozásában, mindenki a saját kultúrájával és tapasztalatával, a saját kezdeményezéseivel és képességeivel.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: ANSA (Hawaii Maui szigete a tűzvész után 2023 nyarán)

Magyar Kurír