Ferenc pápa vasárnap délben: Ámuljunk el Isten szeretetén és életünk csodáin!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma Jézus, Mária és József szent családjának ünnepét üljük. Az evangéliumban arról olvasunk, hogy a jeruzsálemi templomba mennek, hogy bemutassák a gyermeket az Úrnak (vö. Lk 2,22–40).

Megérkeznek a templomba, és ott a bemutatható áldozatok közül a legszerényebb, legegyszerűbb áldozatot mutatják be, tanúságot téve szegénységükről. Végül Mária jövendölést kap: „Tőr szúrja át lelkedet” (Lk 2,35). Szegényen érkeznek, és a szenvedés terhével távoznak. Ez meglepődést vált ki: hogyan lehetséges, hogy Jézus családja, az egyetlen család a történelemben, amely Isten testi jelenlétével büszkélkedhet, ahelyett, hogy gazdag lenne, szegény?! Ahelyett, hogy könnyebb útja lenne, úgy tűnik, akadályok gördülnek útjába! Ahelyett, hogy nehézségektől mentes lenne, nagy fájdalmak jellemzik életét!

Mit mond ez családjainknak, mit üzen ez az életmód, mit mond a Szent Családnak, ennek a szegény, akadályokba ütköző, nagy fájdalmakat megtapasztaló családnak az élete? Valami nagyon szépet mond: Isten, akiről gyakran azt képzeljük, hogy a problémák felett áll, eljött, hogy a mi problémákkal teli életünket élje.

Így mentett meg bennünket: nem felnőttként, hanem kicsiny gyermekként jött; családban élt, egy anya és egy apa gyermekeként; családban töltötte ideje nagy részét, ott növekedett, tanult, mindennapi, rejtett, csendes környezetben. Nem kerülte ki a nehézségeket, ellenkezőleg, családot választott, egy „szenvedésben tapasztalt” családot,

és azt üzeni családjainknak: „Ha nehézségekkel küzdötök, én tudom, min mentek keresztül, mert azt én is megtapasztaltam: én, anyám és apám, mi is megtapasztaltuk, hogy elmondhassuk a ti családjaitoknak is: nem vagytok egyedül!”

József és Mária „csodálkoztak azokon a dolgokon, amiket Jézusról mondtak” (vö. Lk 2,33), mert nem gondolták, hogy az agg Simeon és Anna prófétanő ilyen dolgokat mondanak. El voltak ámulva. És ennél szeretnék ma megállni: az elámulás képességénél.

Az elámulásra való képesség a boldogulás titka a családban. Ne szokjunk hozzá a mindennapisághoz!

Mindenekelőtt arra kell képesnek lennünk, hogy ámuldozzunk a minket kísérő Istenen. Aztán pedig tudnunk kell csodálkozni a családon is. A házasságban is jó rácsodálkozni tudni a házastársadra, például úgy, hogy este kézen fogod, és néhány pillanatra gyengéden a szemébe nézel: a rácsodálkozás gyengédséghez vezet, mindig. Gyönyörű a gyengédség a házasságban! És aztán jó csodálkozni az élet csodáján, a gyermekeken, időt szánni arra, hogy játsszunk velük és meghallgassuk őket. Titeket kérdezlek, édesapák és édesanyák: szántok-e időt arra, hogy játszatok gyermekeitekkel? Kimentek-e velük sétálni? Tegnap telefonon beszéltem valakivel, és megkérdeztem tőle: „Hol vagy?” Ő azt válaszolta: „A téren vagyok, sétálni vittem a gyerekeimet.” Ez gyönyörű apaság és anyaság! Aztán jó elcsodálkoznunk a nagyszülők bölcsességén. Sokszor előfordul, hogy a nagyszülőket félreállítjuk az életben. Nem szabad! A nagyszülők a bölcsesség forrásai. Tanuljunk meg rácsodálkozni a nagyszülők bölcsességére, élettörténetére. A nagyszülők rávilágítanak arra, ami valóban lényeges az életben. És végül csodálkozzunk rá saját szeretettörténetünkre – mindannyiunknak megvan a sajátja:

az Úr szeretetben járt mellettünk, csodálkozzunk rá!

Életünknek bizonyára vannak kedvezőtlen vonásai, de csodálkozzunk rá Isten jóságára is, arra, hogy velünk jár, akkor is, ha mi meglehetősen tapasztalatlanok vagyunk.

Mária, a családok királynője segítsen bennünket elcsodálkozni: kérjük ma az csodálkozás kegyelmét! A Szűzanya segítsen bennünket, hogy mindennap rácsodálkozzunk a jóra, és meg tudjuk tanítani másoknak az elcsodálkozás szépségét!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Sajnos súlyos erőszakos cselekmények történtek karácsonykor Nigéria Plateau államában, sokan meghaltak. Imádkozom értük és családjaikért. Isten szabadítsa meg Nigériát ezektől a borzalmaktól! Imádkozom azokért is, akik a Libériában történt tartálykocsi-robbanás következtében vesztették életüket.

Továbbra is imádkozzunk a háborútól szenvedő népekért: a meggyötört ukrán népért, a palesztin és az izraeli népért, a szudáni népért és sok más népért.

Most, az év végén legyen bátorságunk feltenni a kérdést: hány emberi életet követeltek a fegyveres konfliktusok? Hányan haltak meg miattuk? Mennyi pusztítás, mennyi szenvedés, mekkora szegénység?

Azok, akiknek érdeke fűződik ezekhez a konfliktusokhoz, hallják meg lelkiismeretük hangját! Ne feledkezzünk meg a sokat szenvedett rohingyákról sem!

Egy évvel ezelőtt fejezte be földi pályafutását XVI. Benedek pápa, miután szeretettel és bölcsességgel szolgálta az Egyházat. Nagy szeretetet, mély hálát, nagy csodálatot érzünk iránta. Az égből áldjon meg és kísérjen bennünket! Tapsoljuk meg XVI. Benedeket!

Köszöntöm a rómaiakat, a zarándokokat, a plébániai csoportokat, az egyesületeket és a fiatalokat. Ma külön is üdvözlöm a jelen lévő családokat és azokat, akik televízión vagy más tömegkommunikációs eszközön keresztül követnek bennünket. Ne feledjük, hogy a család a társadalom alapsejtje: mindig védelmeznünk és támogatnunk kell!

Köszöntöm a tizennyolc éven aluli olasz férfi röplabda-válogatottat; és köszöntöm az umbriai Marcellanoó élő betlehemének szereplőit.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Áldásomat adom családjaitokra! Vidám és nyugodt év végét kívánok nektek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: vatican.va

Magyar Kurír