Ferenc pápa vasárnap délben: Nyújtsd ki kezed a szegénynek: ő Krisztus!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma, a liturgikus év utolsó előtti vasárnapján az evangéliumban a talentumokról szóló híres példabeszédet halljuk (vö. Mt 25,14–30). Ez része Jézus végső időkről szóló beszédének, mely közvetlenül megelőzi szenvedését halálát és feltámadását. A példabeszéd egy gazdag úrról szól, akinek el kell utaznia, és mivel hosszú távolléttel számol, vagyonát három szolgájára bízza: az elsőre öt talentumot, a másodikra kettőt, a harmadikra egyet. Jézus azt is megjegyzi, hogy az elosztás „mindenkinek rátermettség szerint” történt (Mt 25,15).

Az Úr így tesz velünk is: jól ismer bennünket, tudja, hogy nem vagyunk egyformák, és senkivel sem akar kivételezni a többiek kárára, hanem mindenkire képességeinek megfelelő összeget bíz.

Amíg az úr távol van, az első két szolga olyan serényen munkálkodik, hogy megduplázzák a rájuk bízott összeget. De nem így a harmadik szolga, aki egy gödörbe rejti talentumát: a kockázatok elkerülésére otthagyja a talentumot a gödörben, ahol védve van a rablóktól, anélkül azonban, hogy hasznot hozna. Elérkezik a gazda visszatérésének pillanata, aki hívja a szolgákat, hogy adjanak számot. Az első kettő megmutatja szorgalmas munkájának gazdag gyümölcsét; ők dolgoztak, a gazda megjutalmazza és arra hívja őket, hogy vegyenek részt az ünnepén, osztozzanak örömében. A harmadik szolga viszont, amikor észreveszi, hogy hibázott, rögtön igazolni kezdi magát, és azt mondja: „Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél” (Mt 25,24–25). Védi a lustaságát, a gazdáját pedig keménységgel vádolja. Ez a szokás ránk is jellemző. Sokszor úgy védekezünk, hogy a többieket vádoljuk. De nem ők a hibásak: a hiba a mienk, a hiányosság a mienk. Ez a szolga a többieket vádolja, a gazdáját vádolja, hogy igazolja magát. Mi is sokszor ugyanezt tesszük. A gazda pedig megfeddi a szolgát: „gonosz és lusta szolgának” hívja (Mt 25,26), s elrendeli, hogy vegyék el tőle a talentumot és dobják ki a házából.

Ez a példabeszéd mindenkire, de mint mindig, különösképpen is a keresztényekre érvényes. Ez a példázat ma is nagyon időszerű: ma a szegények világnapja van, amikor az Egyház azt mondja nekünk, keresztényeknek: „Nyújtsd ki kezed a szegénynek!

Nyújtsd ki kezed a szegénynek! Nem csak te élsz: vannak emberek, akik rád szorulnak! Ne légy önző!

Nyújtsd ki kezed a szegénynek! Mint emberek mindnyájan kaptunk „örökséget” Istentől, emberi gazdagságot, bármilyen legyen is az.

Krisztus tanítványaiként a hitet, az evangéliumot, a Szentlelket, a szentségeket is megkaptuk, és még sok mást. Arra kell használnunk ezeket az adományokat, hogy jót cselekedjünk, hogy jót tegyünk ebben az életben, szolgálatként Istennek és testvéreinknek. És ma az Egyház azt mondja neked, azt mondja nekünk: „Használd fel azt, amit Isten neked adott, és nézz a szegényekre! Nézd, nagyon sok szegény él, városainkban is, nagyon sok a szegény városunk központjában is! Tégy jót velük!”

Sokszor azt gondoljuk, kereszténynek lenni azt jelenti, hogy nem teszünk rosszat. Az, hogy nem teszünk rosszat, jó dolog. De az, hogy nem tesszük meg a jót, az nem jó dolog.

Nekünk meg kell tennünk a jót, ki kell lépnünk magunkból, és meg kell látnunk azokat, akik rászorulók! Nagy az éhezés, városaink központjában is, és mi sokszor a közöny logikáját követjük: a szegény ott van, mi pedig másfelé fordítjuk tekintetünket.

Nyújtsd ki kezed a szegénynek: ő Krisztus!

Némelyek azt mondják: „Jaj, ezek a papok, ezek a püspökök, akik a szegényekről, mindig csak a szegényekről beszélnek! Azt akarjuk, hogy az örök életről beszéljenek!” Nézd, testvérem, a szegények állnak az evangélium középpontjában; Jézus tanította nekünk azt, hogy a szegényeknek beszéljünk, Jézus az, aki a szegényekért jött.

Nyújtsd ki kezed a szegénynek! Annyi mindent kaptál, és hagyod, hogy a testvéred éhen haljon?

Kedves testvérek! Mindnyájan ismételjétek meg szívetekben azt, amit Jézus mond ma nekünk! Ismételjétek meg szívetekben: „Nyújtsd ki kezed a szegénynek!” És Jézus azt is mondja nekünk: „Nézd, a szegény én vagyok!” Jézus ezt mondja nekünk: „A szegény én vagyok!”

Szűz Mária nagy ajándékot kapott: magát Jézust, de nem tartotta meg magának, a világnak adta, népének adta. Tanuljuk meg tőle kinyújtani kezünket a szegények felé!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek! Imáimban közel vagyok a Fülöp-szigeteki lakossághoz, mely sokat szenved egy tájfun rombolásától és főleg a tájfun által kiváltott áradásoktól. Szeretném kifejezni szolidaritásomat azokkal a legszegényebb családokkal, amelyek ki vannak téve ennek a csapásnak, és szeretném kifejezni támogatásomat mindazoknak, akik iparkodtak segíteni őket.

Most Elefántcsontpartra gondolok, mely ma ünnepli a béke nemzeti napját, csakhogy társadalmi és politikai feszültségek között, melyeknek sajnos sok az áldozata. Csatlakozom imáikhoz, hogy elnyerjék az Úrtól a nemzeti megbékélés ajándékát, és biztatom ennek a drága országnak minden gyermekét, hogy felelősen működjön együtt a megbékélésért és a békés együttélésért. Különösen is bátorítom a politikai szereplőket, hogy állítsák vissza a kölcsönös bizalom és párbeszéd légkörét, olyan igazságos megoldásokra törekedve, amelyek védelmezik és előmozdítják a közjót.

Egy romániai kórházban, ahol koronavírus-fertőzésben szenvedő betegeket ápoltak, tűz ütött ki, melynek következtében többen meghaltak. Szeretném kifejezni lelki közelségemet. Imádkozom értük. Imádkozzunk értük!

Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és más országból érkezett zarándokok! Ne feledkezzetek el arról, hogy ma felidézzétek szívetekben az Egyház szavát: „Nyújtsd ki kezed a szegénynek!” Hiszen tudod, a szegény Krisztus! Külön is örülök, hogy itt van velünk a „Fehér hangok kórusa” a németországi Höselből. Köszönöm énekeiteket!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír