A béke folyamatos teremtődés, amire késznek kell lennünk – Szentmisét mutattak be Pécs város napján

A szentmisét a korábbi évekhez hasonlóan a város és térség lakóiért, az itt dolgozó és itt tanuló emberekért ajánlották fel.

Homíliájában a helynök a valódi béke, a Jézus által képviselt és hirdetett béke jelentőségéről beszélt, amely teljes életre ad lehetőséget. Rámutatott: amikor Jézus elkezdi működését közöttünk, meghirdeti az Isten országát, az Isten szeretetének erejét. Ez az Ő evangéliuma. Pál azt írja, hogy „a békesség evangéliumát hirdetem nektek”. A Szentírásban, az Újszövetségben Isten országának, illetve a békének a kifejezése, úgy tűnik, fölcserélhető egymással. Tehát a béke, békesség egészen különös súllyal szerepel a Szentírásban – mondta.

Természetesen a béke Jézus életében és az Ő élete nyomán született írásokban nem úgy értendő, mint valami pszichikai béke, vagy mint a kölcsönös ellentétek közepette kialkudott relatív béke. Ezek is szükségesek, de mind viszonylagosak.

Ha a szívünkbe tekintünk, ha a közös létünkre nézünk, világos számunkra, hogy az életünk mélyén ott a béke iránti vágy. A béke az ember igazi léte, igazi valósága, igazi helye. Mégis ha nézzük a történetünket, az életünket, megállapíthatjuk, tele van békétlenséggel. Sőt, olyan békétlenségekkel, amelyeknek a feloldását alig vagy egyáltalán nem látjuk. Megfogalmazhatjuk: bár a békesség az egyik legalapvetőbb vágyunk, legalapvetőbb emberi helyzetünk, magatartásunk, mégis igen-igen távol vagyunk tőle. Nemcsak hogy távol vagyunk, hanem, ha ezt őszintén vizsgáljuk, akkor az is világos, hogy képtelenek vagyunk megteremteni. Az alapvető béke, a béke evangéliuma, ami a szívünk mélyén húzódik, túlnyúlik mindezen; túlnyúlik világunk tapasztalati, de szellemi határain is. Ez egyszerre nagyon nehéz helyzetet teremt a számunkra, ugyanakkor mégis ebben körvonalazódik az ember, az emberi közösség számára a lehetőség.

Hallottuk a Föltámadott szavát, ahogy ismételten belép a tanítványok közé, és azt mondja: „Békesség nektek!” Ez nem valami olcsó, kegyes szó. Ő azt mondja ki ebben a pillanatban, hogy mi az Ő állapota.

Ő egészen benne élt a mi világunkban, megtapasztalta a helyzeteinket, ellentéteinket, vállalta az ellentmondások világát egészen a halálig. Életében Isten ajándékozó szeretete révén létrejött az élet teljessége, a béke valósága. Nem csak körvonalaiban, hanem egész mélységében. Jézus ezzel lép közénk, és ezzel ad nekünk esélyt a béke hordozására, művelésére, az együvé tartozás kialakítására.

Ez az út valójában nem egy program, nem egyfajta módszer, hanem egyszerűen az egész ember kérdése. Ez egy nagyon nehéz út, ami alól nincs felmentésünk. Erről szól Jézus egész élete és tanítása.

Érdekes az, amit Aquinói Szent Tamás, a nagy skolasztikus gondolkodó ír a békességről: az igazság alapján történő együttélés rendje. Ez első pillanatban egy nagyon kerek, kész gondolatnak tűnik, azonban ez sokkal inkább egy folyamatos teremtődés, amire késznek kell lennünk.

Legtöbbször másoktól várjuk a békét, másoktól várjuk a rendet. Ám azt soha nem szabad elfelejtenünk, hogy akkor tudunk az igazság és az együttélés útján járni, ha a szívünkben készek vagyunk arra, hogy újból és újból megteremtsük annak a békének a lehetőségét, ami a Föltámadott békéje, amelyet nekünk hirdetett és hirdet ma is. Ez nem egy távoli, több száz, több ezer éve felhangzott mondat. Ez a szó a jelenben hangzik. Abban a jelenben, amelynek a középpontjában ma is Ő van.

Sokféle helyzet van a történelemben, a mi történetünkben is. Mégis erről a történetről – a Názáreti Jézus békéjének történetéről – nem mondhatunk le, mert akkor lemondunk önmagunkról is. Ez a béke reményt, jövőt, lehetőséget, értelmet ad nekünk. Kérjük Tőle azt, hogy legyen erőnk, nyitottságunk, bátorságunk ezt a békét befogadni, e béke szerint élni, cselekedni.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír