A galaták levelétől a penészlekiek réteséig – Véget ért 2025-ös 72 óra kompromisszum nélkül

A 72 óra kompromisszum nélkül mottóját idén a Galatákhoz írt levélből vették a szervezők: „Tegyünk jót mindenkivel!”, amelynek jegyében

országszerte több mint nyolcezer önkéntes több száz feladat keretében végzett ökológiai, társadalmi és közhasznú munkát,

hogy szebbé, élhetőbbé tegyék környezetüket, és példát mutassanak: közösen, összefogva egymásért jobb lehet a világ. Nem csupán három napra. A röviden csak „72 óra” néven ismert közösségi kezdeményezés 2006 óta csaknem 100 ezer fiatalt mozgatott meg országszerte, akik több mint 5000 közhasznú projektet hajtottak végre.

A mostani esemény a számok területén is tartogatott érdekességeket. A német-osztrák ötletből született önkéntes programba először 19 éve kapcsolódott be Magyarország, akkor még csak két egyházmegyével (a szombathelyi és a győri). Így viszont voltak olyan települések, ahol idén már huszadik alkalommal vettek részt az önkéntesek, így például Sopron városa is megemlékezett a jubileumról.

Az ország másik végén egy önkéntes csapat elhatározta, hogy közösen elkészítik a valaha volt leghosszabb magyar rétest. Az eddigi 124 méteres rekordot bőven túlszárnyalták.

Sebestyén István, a Magyar Rekordok Egyesület elnöke végül 234 méteresre hitelesítette az elkészült rétest. A résztvevők így írtak a közös munkáról: „A konyha megtelt nevetéssel, liszttel és izgatott készülődéssel – mindenki szívét-lelkét beleadta a munkába. Ez a nap mindenki számára felejthetetlen volt: gyermeknek, felnőttnek és idősnek egyaránt. A közös munka, a szeretet és az összetartozás élménye felülmúlhatatlan. Megtanultuk, hogy az adás öröme a legnagyobb ajándék, és hogy ha együtt dolgozunk, nincs lehetetlen. A rétes nem csupán rekord, hanem egy híd a generációk között – az együttérzés, az emberi kapcsolódás és a szeretet édes ízű jelképe.”

Kocséren és Pestszentlőrincen is nagy hangsúlyt kapott a generációk közötti együttműködés! A kocsériek így írtak az idei programról: „Évek óta hagyomány nálunk a gyümölcsfaültetés. Egyik barátunk sajnos most nem tudott önkénteskedni, egészsége nem tette lehetővé, pedig eddig minden évben velünk dolgozott. Augusztusban múlt 99 éves. Innen is köszönjük neki azt, hogy míg ereje és egészsége engedte, folyamatosan velünk tartott.

Végül egy 86 éves önkéntesünk jött, és segédkezett a két legifjabbal együtt, hogy egy-egy besztercei szilvafát ültessenek. Kívánjuk, hogy a csöppségek és a fák is jó nagyra nőjenek, és sokáig adjanak örömöt a családoknak.”

Egy másik helyszínen az elektronikus készülékek kerültek célkeresztbe. Ezekről tudjuk, hogy akár függőséget is okozhatnak, mégis azt tapasztaljuk, hogy sok dolgot ezeknek az eszközöknek köszönhetően tudunk elintézni. Jól használva megkönnyíthetik az életünket. Ráadásul ezen a területen az ifjabbak mintha több tudással rendelkeznének, amit átadhatnak az idősebbeknek, akik szívesen tanulnak. Erre az igényre figyeltek fel a pestszentlőrinci Egyesített Szociális Intézmény munkatársai és hirdettek meg egy programot a 72 óra kompromisszum nélkül keretében. Fiatalok érkeztek a Kondor Béla sétányra, hogy segítsenek, tájékoztassanak, de mindenekelőtt értő figyelemmel beszélgessenek a hosszabb ideje fiatal társaikkal.

Felszabadult, remek hangulatú délelőtti program kerekedett belőle!

Az egyik idős hölgy azt jelezte vissza, hogy úgy érzi, az unokájának sosincs rá ideje, mindig rohan valahová, pedig őt érdekelné az online vásárlás és zenehallgatás lehetősége; itt viszont az önkéntesek türelmesen végighallgatták a kérdéseit és válaszoltak neki, ezért nagyon élvezte az együttlétet. Sokakban megfogalmazódott, ezt bizony folytatni kéne.

A pannonhalmi megnyitón Knáb András, a 72 óra kompromisszum nélkül idei főszervezője kiemelte: „A mai nagy kommunikációs versenyben szükség van arra, hogy együtt csináljunk valamit, közös értékeinket együtt mutassuk fel – erre hivatott ez a program. Egy adott hétvégén az egész országban fiatalok ezrei, idén 8000-en adjuk közösen az időnket másokért.”

Az idei esztendő mottójára utalva hozzátette: „Nem is mindig olyan egyszerű mindenkivel jót tenni. Emberi kapcsolataink hullámzóak, viszonyaink változóak és nem könnyű mindig a legjobb szándékkal fordulni mások felé. A 72 óra kompromisszum nélkül arra hív mindenkit, hogy tegyük félre nézeteltéréseinket, és egymás segítésén munkálkodjunk.”

Október 12-én kora este a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akcióban részt vevő településeken és a fővárosban is megtartották a zárórendezvényt, amely a csapatok vezetőinek élménybeszámolóját foglalta magában, emellett pedig kiértékelték az önkéntes munkát, és megosztották egymással tapasztalataikat.

A szervezők remélik, hogy a háromnapos akció során országszerte olyan kapcsolódások alakultak ki, amelyek év közben, a jövő évi 72 órás rendezvényig is rendszeres önkéntes tevékenységben fognak kibontakozni.

Forrás: Ökumenikus Ifjúsági Iroda / Gőbel Ágoston

Fotó: Thaler Tamás, Sipeki Péter

Magyar Kurír