Akcióban a pécsi Sant’Egidio – Elhunyt hajléktalanokért imádkoztak, ételt vittek a rászorulóknak

Hazai – 2021. március 9., kedd | 15:47

Március 6-án szeretetvendégséggel várta a pécsi Sant’Egidio közösség hajléktalan barátait az utcákon. Előtte imádságukban az utcán élő Miklósra és elhunyt társaira emlékeztek a közösség tagjai. Smelka Sándor személyes hangú beszámolóját adjuk közre.

A járványügyi helyzet miatt idén sajnos elmaradt a szentmise, sőt egy asztalhoz se tudtunk ülni barátainkkal, így a meleg ételt bedobozolva adtuk át nekik egy rövid imádságos emlékezést követően. A város perifériáin élő más szegény barátainkat pedig a szertartás után személyesen kerestük fel, hogy a finom ebédet egy-egy jó szó kíséretében átadhassuk. Mindenhol hálával, nagy örömmel vártak minket.

Főleg Péterék, akiket tavaly tavasszal, a járvány kezdetén ismertünk meg. Az ő sorsuk a többiekéhez képest is sanyarúbb, a körülményeik szó szerint embertelenek: egy gazos, szemetes telken élnek hárman, fóliából és egyéb anyagokból épült „sátorban”, ami átázik és huzatos. Nyáron sem a legjobb lakhely, ősszel és télen pedig szinte kibírhatatlan ott az élet.

Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt előttünk, hogy Péteréknek – akik mindemellett több súlyos betegséggel is küzdenek – nem csupán heti egyszeri ételt, jó szót kell vinnünk, hanem valahogy meg kell teremtenünk a körülményekhez képest biztonságos, emberhez méltó lakhatást számukra. Az elmúlt hónapokban mindent megpróbáltunk, ami tőlünk tellett, hogy segítsünk ennek a három embernek, de az igazi vágyunkat, hogy a lakhatásukat megoldjuk, nem sikerült elérni. A célunk az, hogy egy lakókocsit vagy egy lakókonténert telepítsünk a telkükre, ahol ez a család viszonylag komfortban tud majd élni.

Ehhez szeretnénk segítséget kérni mindenkitől: szívesen fogadunk adományokat a Zichy Gyula Alapítvány 50800104-11069784 számlaszámra („Lakókocsi” megjegyzéssel), emellett örömmel várjuk azok jelentkezését is, akik bármilyen formában, akár önkéntes munkában is, tudnak nekünk segíteni abban, hogy Péter és családja emberhez méltóan éljen.

Másfél éve ismertem meg a Sant’Egidio közösséget. A heti imádságok mellett minden szerdán meglátogatjuk a város szegényeit, hajléktalanjait, hogy egy kis elemózsia mellett néhány jó szót is vigyünk nekik. Ott kint, a város perifériáján én is kapok mindig valamit: a kegyelem érzését, hogy tudok adni. A motivációt, hogy a mélypontokon sem szabad feladni, mert a szegény barátaink sem teszik ezt. A hálát, hogy milyen jó dolgom van: nem az az igazi probléma, hogy ha néha kimarad a net, késik a busz, elfogyott az akciós jégkrém a közeli bevásárlóközpontban. Egy-egy helyen még a fűtés is luxus, nem beszélve az áramról.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mi nem csak egy karitatív szervezet vagyunk, amit csinálunk, az több, mint ételosztás, adománygyűjtés. A pécsi szegények, a periférián élők számára talán mi vagyunk az egyedüli kapocs a társadalommal, a várossal, így megpróbálunk egyfajta barátságot is kiépíteni, figyelemmel kísérni a sorsukat, valahogy részesei lenni a harcaiknak, ott lenni mellettük, meghallgatni őket, így élve meg az evangéliumot.

Forrás: Pécsi Sant’Egidio közösség

Fotó: Smelka Sándor; Spiczmüller Péter; Gerges Ibrahim

Magyar Kurír

#egyházmegyék #Sant’Egidio közösség #szegénység #szolidaritás

Kapcsolódó fotógaléria