Átadták Esztergomban a Szent Adalbert-díjakat

A liturgia záróáldása előtt adták át – immár tizennyolcadik alkalommal – a Szent Adalbert-díjat, melyet még Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek alapított 2001. december 30-án, Szent Család ünnepén. A Szent Adalbert-érem olyan világi személyeknek adományozható, akik a főegyházmegyéhez tartozó valamely egyházi szervezetet segítve magas színvonalon hozzájárultak a feladatok eredményes ellátásához, a célok megvalósításához, a keresztény értékek gyarapításához. A kitüntetendők személyére az e célra létrehozott bírálóbizottság tesz javaslatot – a hozzá érkező indítványok elbírálása után – a főpásztornak. Az elismerést minden évben április 23-ához, Szent Adalbert, a főegyházmegye védőszentje emléknapjához kapcsolódóan adják át.

Gaál Endre nagyprépost a szentmise elején köszöntötte a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházba erre az alkalomra érkezett paptestvéreit, a kispapokat, a kitüntetetteket, azok hozzátartozóit, barátait, minden megjelent hívet. Mint mondta, egykor Szent Adalbert ezt a helyet, a bazilika helyét szentelte meg jelenlétével, Krisztus iránti szeretetével, hűségével. Így lett ez a hely számunkra is világító jel, példakép. Jel a szeretetben, az igazságban, hitbéli életáldozatban. A szentmise végén azoknak a testvéreinknek mondunk majd köszönetet, akik idejükkel, tevékenységükkel sokoldalúan segítik és támogatják Egyházunk életét, működését – mindannyiunk javára, Isten dicsőségére.

Homíliát Esterházy László esperes, a főszékesegyházi káptalan tagja mondott. Beszéde elején röviden ismertette Szent Adalbert életét, rá emlékezett. Felidézte életrajzíróját, aki befelé forduló, a kolostor csendjére vágyó emberként jellemezte Adalbertet. Ezért érthető, hogy nem volt felkészülve arra a sok küzdelemre, amelyet egy félig civilizált és megtért nép vezetése igényelt. A sikertelenségek, a cseh nép ellenállása megérlelték benne azt az elhatározást, hogy Rómába menjen engedélyt kérni a pápától egy szentföldi zarándoklatra. Ott szerette volna szegényen, magányosan szolgálni az Urat. Élete azonban másként alakult, bencés szerzetes lett és a rend római kolostorában maradt. A csehek azonban visszahívták, így apátjának és a pápának engedelmeskedve visszatért Prágába. Adalbert a római kolostorból társakat vitt magával, cseh, lengyel, morva hivatások ébredtek munkássága nyomán, sőt orosz misszióba is eljutottak szerzetestársai. Kitörölhetetlenül beírta nevét Európa történelmébe. Ő keresztelte és bérmálta meg Szent István királyunkat is.

Esterházy László esperes feltette a kérdést: Mit üzen Szent Adalbert élete a mai kor emberének? Elmondta, történelmi távlatból sokszor úgy látszik, hogy Adalbert se az egyházmegyéjében, se a misszióban nem ért el sikereket. Meg lehet kockáztatni, hogy befelé forduló lelki adottsága nem vált mindig munkássága erejévé. Életszentségét, lelki nagyságát azonban nem szabad földi sikerek szintjén vizsgálni, a szerint mérni. Az igazi keresztény élet ismérve csak az Istenért és a lelkekért való személyes önfeláldozás, testi-lelki képességeinknek a Krisztus követésében való maradéktalan szolgálatba állítása lehet csupán. Az örökkévalóság fényében nem az számít, amit elértünk, hanem amire törekedtünk. Adalbert ebben igazán nagy volt, példa lehet a mai keresztény embereknek is. Mai, teljesítményekre épített világunkban különösen fontosak az ilyen példaképek. Példák lehetnek arra, hogy kudarcaink, sikertelenségeink láttán ne törjünk össze. Ez ma kétszeresen is fontos lehet, amikor a körülmények, adottságok miatt olyan sok nemes törekvés, egyéniség nem tud kibontakozni.

Emellett Adalbert a keresztényi szeretetre is példa lehet. Minden embert, népcsoportot szeretett, testvérének tekintett – Krisztushoz kívánt mindenkit vezetni, még ellenségeit is. Hiteles és vonzó keresztényi lelkülete a mai kor emberének is példaképe lehet – hangsúlyozta Esterházy László, majd beszéde végén kiemelte, azok, akik ma a főpásztortól a Szent Adalbert-díjban részesülnek, áldozatot vállaltak, hiteles keresztény életükkel szolgálják Egyházunkat.

Blanckenstein Miklós protonotárius kanonok olvasta fel a díjazottak laudációját. Herédi Istvánné, Tóth Ferencné és Villányi Márton a Szent Adalbert-díjat és oklevelet vehették át, míg Csaba Zsolt János, Käfer György, Kenesei László és Khéner Gyula a Szent Adalbert-díj kisérem fokozatát kapták, melyeket Gaál Endre nagyprépost adott át.

Az első díjazott Herédi Istvánné Erzsike volt. Mint a laudációban elhangzott, az 1970-es évek elején költöztek férjével Rákoskeresztúrra, ahol két fiuk született. Herédi Istvánné közel 30 éve tagja a rózsafüzér-társulatnak, ezen kívül tagja az egyházközségben alapított Szent Pál-imacsoportnak, amely rendszeresen végez rózsafüzér imádságot a Mária Rádióban. Napi szinten részt vesz az egyházközség munkájába. Többedmagával takarítja a Szent Pál-templomot, vendégségek alkalmával főz, felszolgál. Szinte nincs olyan terület, amelyben ne állna készen a segítségre az egyházi események alkalmával. A plébános és az egyházközség vezetésének felkérésére rendszeresen végzi a „háziasszonyi” teendőket. A plébániai kormányzó felkérésére a mindennapi ügyek elintézésében is segédkezik. Szolgálataiért anyagi javadalmazást sosem kér, munkáját őszintén az Egyház és Krisztus iránti szeretetből végzi.

Isten a görbe vonalakon is egyenesen ír. Magánéletbeli megpróbáltatások által vezette vissza az Úr Tóth Ferencné Marikát a gyakorló hithez. 1986-ban az akkori plébános, Vangel Imre kérésére vállalta el a sekrestyési szolgálatot az újpesti Szent József-templomban – kilépve akkori munkahelyéről, az Újpest Cérnagyárból. Azóta töretlen hűséggel és lelkesedéssel látja el feladatait a templom körül. Hétről hétre gondoskodik róla, hogy a szentmisére érkező hívek alkalomhoz illő környezetben találkozzanak az Úr Jézussal és egymással. Keze nyomán a templom mindig tiszta, az oltárterítők vasaltak. Az oltáron és a tabernákulum körül mindig friss a virág. Évente két alkalommal megszervezi és lebonyolítja a templom nagytakarítását. Szolgálatának ideje alatt számos pap segítségére volt nemcsak a templomi, hanem a plébániai szolgálatban is. Nemcsak a templom sekrestyése, hanem gazdája is.

Villányi Márton 1954-ben került Szomorra mint általános iskolai pedagógus. A kezdetektől sokat és szívesen segített a helyi plébánosoknak minden munkájukban, akkor is, ha emiatt támadások érték. A rendszerváltozás és nyugdíjba vonulása után minden erejét a templomi egyházzenei élet felvirágoztatására fordította. Minden vasárnapi szentmisén orgonajátékával kíséri az éneket. Összegyűjtötte az asszonyokat, akik a temetéseken méltó módon búcsúznak el az elhunytaktól. Régi tanítványait összefogva minden egyházi rendezvényen szerepelnek. Az egyházközségi képviselő-testületben mindig bölcsen, segítőkészen keresi a megoldásokat, elsimítja a különböző véleményekből születő feszültségeket. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a templomi orgona felújításával kapcsolatosan. Nemcsak a németországi adományok összegyűjtésében segített, hanem a felújítás egész folyamán fizikai jelenlétével, munkájával, szaktanácsaival is.

Csaba Zsolt János a budapest-pestújhelyi Keresztelő Szent János-plébánia közösségének oszlopos tagja. Munkájának fő jellemzői a megbízhatóság és a segítőkészség, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy idős édesanyja ápolása mellett, felesége támogatásával a plébánia gondnokaként lelkiismeretesen és önzetlenül tevékenykedik. A plébánián és a templomban felmerülő műszaki hibák, átalakítások végzésénél – villamosmérnöki végzettségének köszönhetően – nagy hozzáértéssel képviseli a plébánia érdekeit a külsős szakemberekkel, vállalkozókkal végeztetett munkák esetében. Neki köszönhető többek között a pestújhelyi plébániatemplom műszaki felújítása és korszerűsítése: a világítás energiatakarékossá tétele, napcellák telepítése, a padlófűtés kiépítése. Az építkezések során felmerülő fizikai és műszaki faladatok megoldásában mindig örömmel és lelkesedéssel vesz részt. Ő gondozza a plébánia honlapját és ő biztosította a tavaly elhunyt Molnár Béla atya részére a technikai hátteret ahhoz, hogy utolsó éveiben a plébániáról vezethette rádiós műsorát; emellett a Mária Rádió stúdiójában hetente műszaki háttérszolgálatot teljesít.

Käfer György ministránséveit a felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébánián töltötte, ahol későbbi feleségével tíz éven át ministránsvezető volt. Az egyházközségi képviselő-testületben titkári funkciót töltött be. Tizennégy éves kora óta – immár negyvennégy éve – a budavári Nagyboldogasszony-templom zenekarának első klarinétosa. 1989 és 2012 Újpesten lakott családjával, ahol az alakuló káposztásmegyeri egyházközség életébe kapcsolódott be, majd az újpest-kertvárosi Szent István-plébánián az egyházközségi képviselő-testület tagja lett. 2000 óta az újonnan alakult Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola igazgatója. 2001 óta liturgikus munkatársként is segíti a plébánia és az iskola liturgikus eseményeit. 2012 óta családjával Pócsmegyer-Surányban él. A surányi kápolnában kántorként kezdett el szolgálni, mára feleségével ketten gondnokai a kápolnának. Mivel Surányban csak tavasztól őszig van szentmise, télen Szigetmonostorra járnak. Itt is aktívan kapcsolódott be a közösség életébe. Felolvas, perselyez, első csütörtökön a két szín alatti áldoztatásban segédkezik, szükség esetén kántorkodik, nagy ünnepeken ministránspróbát tart és vezeti szolgálatukat. Az ő ötlete volt a Torony című plébániai újság, amelyet szerkeszt és nyomtat. 2016-ban egyházközségi képviselő lett, és a testület világi elnökévé választotta. A templom felújítását tanácsaival segítette. A közösség életében előforduló konfliktusokat segít elsimítani.

Kenessey László Budapest VIII. kerületében született. A Piarista Gimnáziumban tett érettségi után a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendéke lett. Tanulmányai befejezése után, 1977-ben első „munkahelyként” és otthonként Óbudát választotta és lett az Óbudai Szent Péter és Szent Pál-főplébánia kántor-karnagya. A vészterhes idők nehézségei ellenére is újra tudta indítani Óbudán az egyházzenei életet. Emellett tanított sok egyéb iskola mellett a budapesti Piarista Gimnáziumban, a szentendrei és esztergomi ferences gimnáziumokban. 1984-ben megalapította, immár felnőttek számára az Albert Schweitzer ének- és zenekart, amely a kor politikai akadályai ellenére hazai és nemzetközi elismertséget szerzett nemcsak a kórusnak és zenekarnak, hanem Egyházunk és Magyarország számára is. Tevékenységük a reményt közvetítette a kommunista diktatúra évtizedeiben. Vendégszerepeltek számos országban és két alkalommal a Vatikánban is, ahol a Szentatya előtt is bemutathatták művészetüket. Négyszer nyerték el az Év Kórusa címet. A rendszerváltáskor a Páli Szent Vince Szeretetlányai egykori ingatlanában megalapították a Szent Péter és Pál Katolikus Általános Iskolát, amelynek szervezését és vezetését tizennyolc éven át Kenessey László látta el.

Khéner Gyula Lábatlanon született 1958-ban. Hívő családban nevelkedett, szülei is aktívan részt vettek az egyházközség életében, így a családból hozta az Egyház szeretetét. 1982-ben házasságot kötött Gröschl Zsuzsával Nyergesújfalun. Ettől kezdve a nyergesújfalui egyházközség életébe kapcsolódott be. Négy gyermekük és öt unokájuk van. Főállásban egy saját alapítású, huszonnyolc éve jól működő, jelenleg 50-60 dolgozót foglalkoztató cég vezetője. Közel harminc éve lett az egyházközség világi elnöke. A plébánia mindennapi életében aktívan részt vesz családjával: segítik a különböző közösségi munkákat, rendezvényeket és immár huszonhárom éve szervezik a plébánia nyári családos táborait. Khéner Gyula a templom és a plébánia külső-belső felújításában, a Szent Mihály Idősek Otthona és a közösségi ház renoválásában is fő szerepet vállalt. Az egyházközség Szamaritánus Alapítványának alapító és kuratóriumi tagja. Az egyházközséget magáénak érzi, mindig lehet számítani kezdeményezésére és segítségére. Személyes hitével, szeretetével és elköteleződésével, valamint a mindenre és mindenkire való odafigyeléssel tesz tanúságot a krisztusi szeretetről.

„A mai világban nagy szükség van az ilyen példákra” – zárta a laudációkat Blanckenstein Miklós.

Szöveg és fotó: Bókay László

Magyar Kurír