Az igazságot mondjuk, de szeretettel tegyük – Monostori László előadása a nyolcadik parancsolatról

Monostori László esperes, a Szent Margit-templom plébánosa, az Esztergomi Hittudományi Főiskola morálteológia-tanára ezúttal a nyolcadik parancsolatról (Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!) elmélkedett.

Az elmélkedést szokás szerint koncelebrált szentmise vezette be, amelyet szintén Monostori László mutatott be. Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, a tanítás a mennyei kenyérről szóló szakaszhoz (6,48–50) kapcsolódott.

A plébános föltette a kérdést: mondhatjuk-e azt, hogy a halottak napját ünnepeljük? Majd kifejtette: igen, még akkor is, ha szomorúak vagyunk, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk. A szomorúságnak természetesen helye van a lelkünkben, ez hozzátartozik a gyászhoz. Ám a szomorúság nem az egyetlen aspektus. Amikor halottainkra gondolunk, érezhetjük a hálát a szívünkben, hogy ismerhettük őket, hogy a Jóisten megajándékozott velük minket, a közösen eltöltött időért, hogy tanulhattunk tőlük. A mai nap legalább annyira a hálás emlékezésé, mint a szomorúságé, sőt:

nekünk, keresztényeknek halottak napja egyúttal a remény ünnepe is, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy az élet erősebb a halálnál.

Szívmelengető látni a sok mécsest a temetőben, azt, ahogyan gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek rendbe teszik a sírokat, és imádkoznak elhunyt szeretteikért.

Monostori László szerint hiba lenne azt gondolnunk, ha valaki meghal szeretteink közül, minden kapcsolat megszűnik köztünk. Ez nem így van. Bár nem tudunk vele úgy beszélgetni, mint azelőtt, de az imádság révén mégis kapcsolatban maradunk.

Akiért imádkozunk, azzal szeretetkapcsolatban állunk.

Azt kérjük Istentől, hogy segítse elhunyt rokonainkat, barátainkat, mindazokat, akik fontosak számunkra, hogy minél előbb bejussanak a mennyországba.

A plébános emlékeztetett rá: az evangéliumban arról hallottunk Jézustól, hogy az ő teste valóban étel, a vére pedig valóban ital. Amikor először elmondta ezeket a szavakat,  hallgatósága jelentős része minden bizonnyal megbotránkozott. Az evangéliumi rész kapcsolódik a mai naphoz, hiszen maga Jézus mondja: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” A szentáldozáskor az élet kenyerét vesszük magunkhoz. Aki nem áldozik, a Jóisten kegyelméből, szeretetéből természetesen eljuthat a mennyországba, de a gyakori áldozásnak felbecsülhetetlen kegyelmi hatása van: összeköt bennünket Jézussal, a mennyországgal, segít minket a gonosz elleni harcban, és abban, hogy hűségesek legyünk Istenhez. A rendszeres áldozás megedzi a lelkünket, segít minket az úton.

Monostori László rámutatott: ha valaki gyászol, nem szavakra van szüksége, hanem együttérzésre. A halál misztérium, nem tudunk róla sokat, de a hitünkből erőt meríthetünk. A földi élet vége valami újnak a kezdete, ezt tudjuk Jézus tanításából. Ha elhisszük, hogy ő feltámadt a halálból, akkor joggal remélhetjük, hogy amit mondott nekünk, az igaz, és minket is feltámaszt majd. Ha Jézusba kapaszkodunk, megláthatjuk mi is az Istent, viszontláthatjuk elhunyt szeretteinket, és eljuthatunk a mennyországba. „Adjunk hálát ebben a szentmisében a szentáldozás kegyelmeiért, imádkozzunk elhunytainkért, és kérjük Isten kegyelmét, hogy úgy éljük életünket, hogy egykor mi is eljussunk az örök üdvösségre.”

A szentmise végén a hívek Monostori László plébánossal együtt imádkoztak a papi és szerzetesi hivatásokért.

A szertartás után tartott előadásában a Szent Margit-templom plébánosa a nyolcadik parancsolatról elmélkedett: „Ne hazudj!” Felhívta a figyelmet: a Kivonulás könyvében (20,16) ezt olvassuk: „Ne szólj hamis tanúságot felebarátod ellen!” A „Ne hazudj!” felszólítás tehát így nincs benne a Bibliában. Ám az Egyház által kidolgozott kateketikai formula – „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!” – a lényeget tekintve ugyanaz, csak az Egyház kitágította ezt a parancsolatot: általánosabb, több helyzetre alkalmazható útmutatást nyújt számunkra. Ám nem önkényesen, mert a krisztusi tanítás erről szól: nekünk az igazságot kell képviselnünk, nem pedig a hazugságot. A Szentírás is többször szól a hazugságról, Jézus azt mondja: a sátán „a hazugság atyja”. (Jn 8,44)

Miért fontos annyira az igazság képviselete nekünk, keresztényeknek?

Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Krisztus az Igazság, és ha mi Krisztushoz tartozunk, akkor nekünk is az igazságot kell szolgálnunk

– emelte ki az előadó. Jézus arra is int minket: „Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.” (Mt 5,37) Vagyis nem azt mondja, hogy kétértelműen beszéljünk, hanem éppen azt, hogy nagyon határozottan, egyértelműen.

Monostori László felsorolta azokat az erényeket, amelyek segítenek bennünket, hogy ne essünk bele a nyolcadik parancsolattal kapcsolatos bűnökbe. Fontos erény az igazmondás. Ha valamit nem akarunk elmondani, inkább ne mondjunk semmit. Idetartozik az őszinteség is, amikor az ember becsületesen cselekszik, aszerint él. Ehhez kapcsolódik az egyenesség erénye: ha valakivel problémám van, a szemébe mondom, nem pedig a háta mögött, másnak. Ha kell, vállalom az illetővel a konfliktust.

Fontos erény a nyíltlelkűség is: amikor valaki mond nekem valamit, akkor a jót feltételezem róla, nem arra gondolok, hogy biztosan be akar csapni, nem forgatom ki szándékosan a szavait. Lényeges erény a bizalom is. Aquinói Szent Tamás szerint bizalom nélkül lehetetlen az emberi együttélés.

Alapvető erény a diszkréció. Fontos a tanúságtétel: tanúságot tenni egy igazság, illetve az Igazság: Jézus Krisztus mellett. Ennek a csúcsa a vértanúság, amikor valaki az életét adja Jézusért.

A nyolcadik parancsolat alá eső bűnök közül Monostori László elsőként a kétszínűséget említette. Amikor kettős játékot játszva hol egyik, hol másik arcomat mutatom. Bűn a színlelés is: lehet, hogy nem szavakkal hazudok, hanem a ráutaló magatartásommal, a cselekedeteimmel, vagy akár mulasztásommal. A képmutatás is ide sorolható.

Rendkívül súlyos bűn a hamis tanúskodás és a hamis eskü. Ha hamis tanúskodást teszek, annak könnyen az lehet a következménye, hogy egy ártatlan ember börtönbe kerül, vagy éppen elmarad a bűnös büntetése. A hamis tanúskodás, ha ráadásul még eskü alatt is teszem, ez a nyolcadik parancsolatot megszegő legsúlyosabb bűn.

Monostori László azt is kifejtette, mit jelent a „mások becsületében kárt ne tégy” felszólítás. Három bűn tartozik ide. Az egyik a vakmerő ítélet: valakiről hallok valamit, és anélkül, hogy ennek utánanéznék, meggyőződnék az igazságáról, rossz dolgot kezdek terjeszteni az illetőről. A második a megszólás: megtudok valakiről egy negatívumot, de ahelyett, hogy ezt megtartanám magamnak, elmesélem. A harmadik és legsúlyosabb ide sorolható bűn a rágalmazás, amikor valakiről olyat terjesztek, ami nem igaz. A jó hírnevet nagyon nehéz ugyanis visszaállítani.

A szavakkal ölni lehet – ahogy a szólás is kifejezi; borzasztó súlyos károkat okozhatunk tehát másoknak.

A nyolcadik parancsolathoz tartozó bűnök legsúlyosabbika maga a hazugság, ami a sátán legfőbb eszköze. Rögtön a Biblia elején nagyon ravaszul Évához intézett kérdésébe csomagolja a hazugságot: „Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?” Isten azonban nem ezt mondta, és Éva meg is fogalmazza: a kert minden fájáról ehetnek, csak a kert közepén levő fa gyümölcséből nem (Ter 3,1–3).

A sátán tehát eleve hazudik, ő a hazugság atyja, és a legfőbb célja, hogy elszakítson minket Istentől, ezért minket is rá akar venni a hazugságra, mert ha hazudunk, akkor az ő kezében vagyunk.

A morálteológus leszögezte: a hazugsággal az igazság ellen cselekszem, megtévesztő szándékkal. Nem hazugság azonban az, ha valami értékeset védek. Amikor például a II. világháborúban áldozatra kész emberek zsidókat bújtattak, és jöttek a katonák, akik kérdezték, vannak-e itt zsidók, ők pedig nemmel feleltek, ez nem volt bűn, hiszen ha igazat mondtak volna, az egyenlő lett volna az üldözöttek halálos ítéletével.

Monostori László külön kitért a tömegtájékoztatás felelősségére, kiemelve: óriási a médiában dolgozók felelőssége abban, hogy amit mondanak, írnak, az igaz legyen, hiszen az egész társadalomhoz szólnak. Az embereknek joguk van az igazságban, igazságosságban, szabadságban megalapozott információra. A közölt információ legyen igaz, tisztességes, mellőzze a hazugságot vagy a féligazságot, és tartsa tiszteletben az ember jogait és méltóságát.

A morálteológus előadó végezetül hangsúlyozta: a nyolcadik parancsolat lényegét az igazság és a szeretet együtt adja. Ha e kettő megvan, akkor jó úton járunk.

Az igazságot mondjuk, de szeretettel tegyük. Ha így teszünk, akkor a szeretet önmagában segít minket abban, hogy tudjuk, mikor mit kell mondanunk, és mit nem.

Fotó: Merényi Zita (archív)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír