Az Úr Lelke van rajtam – Beöltözés és avatások a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban

A szentmisén a főpásztorral koncelebrált Reisner Ferenc rektor, Kálmán Imre prefektus, Bognár István spirituális és Császár István szombathelyi általános püspöki helynök, valamint a kispapok szülőhelyének plébánosai.

Ismerősen csenghet a kispapok fülében Jézus utolsó vacsorán mondott biztatása: „Nem ti választottak engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15,16). Minden keresztény hivatást kap, ahogy Pál apostol fogalmaz: az Egyház testében minden tagnak megvan a maga feladata (vö. Róm 12,4). Az Egyházon belül egészen sajátos hivatás a papi szolgálat. A kiválasztás nem érdemeink alapján történik – fogalmazott szentbeszédében Veres András megyéspüspök, majd Szent Ágostont idézte:

a fafaragó nem a kivágott fatörzsnek örül, hanem ő már látja a szobrot, amit majd kifarag belőle. Istennek mindannyiunkkal kapcsolatban van ilyen látása.

A kispapok a mai ünnepen is megerősítik Isten hívó szavára adott „igen” válaszukat, hiszen az ember csak válaszolni tud Isten szerető hívására. Ezért személyes istenszeretet nélkül erre a szolgálatra nem lehet vállalkozni. A felismerés bizonytalansága miatt a válasz is lehet bátortalan. Erőt adhat azonban az, hogy Isten hívása határozott és visszavonhatatlan, Isten nem gondolja meg magát.

A szentmise olvasmányában és az evangéliumban is elhangzott: „Az Úr Lelke van rajtam” (Lk 4,18). A kiválasztás a Lélek műve, de vajon észrevesszük-e a Lélek szólítgatásait? Ezt is meg kell tanulni. Ismerős a kis Sámuel története, aki éjszaka többször is felkelti Élit, és az idős pap is csak sokára ismeri fel, hogy Isten szólítja a gyermeket (vö. 1Sám 3). Arra tanít minket ez a szentírási rész, hogy meg kell tanulnunk felismerni Isten hívását.

A Lélek képes éretté, felkészültté tenni a szolgálatra, ha készek vagyunk az irányítását elfogadni, ha engedjük, hogy a Lélek begyógyítsa sebeinket, pótolja hiányosságainkat és felerősítse jó képességeinket.

Istennek célja van a kiválasztással, feladatot szán a kiválasztottnak. A hívást nem önmagunkért kapjuk.

A papi szolgálatban is sokféle tevékenység akad, mindenki más karizmát kap. Akkor teszi boldoggá ez a szolgálat, ha pazarlóan tudja az Istentől kapott ajándékokat osztogatni.

Nincs két egyforma ember, így a hivatások is különböznek, azért vagyunk sokfélék, mert sokféle a feladat is, amire Isten hív bennünket az Egyházban. A legfőbb feladat azonban az evangélium hirdetése.

Képzeljétek magatokat Jézus helyzetébe ott, a názáreti zsinagógában. Bátran merjétek azt gondolni, amit Jézus mondott: Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok. Az Úr Lelke van rajtam. (vö. Lk 4,18–21) – biztatta a kispapokat a főpásztor, és hozzáfűzte, hogy majd a papság szentségében nyerik el mindannyian a hivatás ajándékának teljességét. Felszentelt papként Isten népe javáért tudnak majd dolgozni. A papnövendékek előtt még hosszabb-rövidebb építkezés áll. Az elöljárókon és plébánosokon kívül a szülők is mellettük állnak, Isten népe pedig imádkozik értük.

Egy dolog álljon előttetek: Az Úr Lelke van rajtatok, s vigyázzatok, hogy az Úr kegyelmét ne vegyétek hiába!

– zárta szentbeszédét Veres András.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír