Csókay András személyes hangú buzdítása a déli imádság idején: Ne legyünk türelmetlenek!

A március 17-én indult kezdeményezéshez Csókay András mellett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint Böjte Csaba és Szikora Róbert, a világesemény hírnökei is csatlakoztak.

A kezdeményezés célja, hogy ha csak online közösségben is, de kifejezzük együttérzésünket és közelségünket a koronavírus-fertőzésben szenvedőkkel hazánkban és a határainkon túl. Mindenkit arra hívunk, hogy szólítsuk meg együtt Istent, aki életünknek és hitünknek forrása. Aki mindig többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk. Árassza ránk irgalmát, bocsássa meg nekünk, amivel lelkiismeretünk vádol, és amit szinte már kérni sem merünk, adja meg nekünk atyai jóságából.

A veszélyhelyzet megszűnéséig arra kérünk mindenkit, hogy a kihelyezett Oltáriszentség előtt a déli imádságot követően naponta fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás imádságával, és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája segítségével.

A közös imát naponta 11.55-től a szerkesztőség YouTube-csatornáján élőben közvetítjük az angyalföldi Szent Mihály-templomból. Az imádságot Kuzmányi István diakónus, főszerkesztő vezeti.

Május 13-án, a Fatimai Boldogságos Szűz Mária ünnepén Csókay András az imádság előtt személyes hangú buzdítást mondott, melyet az alábbiakban közreadunk.

„Ezekben a nehezebb időkben – az elmúlt két hónapban magamon is megtapasztalom, hogy

az imádságunk nagyon sokszor türelmetlen tud lenni. Mintha azt sugározná, hogy nem bízunk annyira az Úr Jézusban vagy a Szűzanyában, hogy amit mi kérünk, azt ők megteszik.

Így türelmetlenségünkkel egy kicsit buzdítani akarjuk őket: »Uram, csináld már, csináld már!«

Nem kell, nem érdemes.

Jobban át kell adnunk magunkat az imádságban.

Meg fogjuk kapni, amit kérünk, ami a mi javunkra válik. Ez az alapvető bizalom, hitünknek az alapja. Megkapjuk, amit kérünk. »Kérjetek, és kaptok, megadatik nektek« – mondja az Úr.

Van olyan, hogy nem azon az úton kapjuk meg az imádságban kért kegyelmeket, ahogy azt mi, földi elgondolás alapján szeretnénk. Ilyenkor az ember mindjárt világválságnak, tragédiának éli ezt meg. Próbáljuk magunkat az imádságban sokkal mélyebben átadni még akkor is, ha szenvedünk, ha bajunk van, ha türelmetlenek vagyunk és várjuk már az úgymond »földi eredményt«. Ez nagyon fontos.

Ez inkább meditáció, szemlélődés. Egyszerűbben csak úgy nevezem, hogy nagyon mélyre kell lehatolni az imában, és ott,

a legmélyebb valóságunkban tudjuk megtapasztalni a Szentháromság Egy Istent, aki bennünk van. Nem valahol távol, ott fent van, hanem a szívünk mélyén, és meghallgat minket.

Később ezt mindig meg fogjuk tapasztalni, ne legyünk hát türelmetlenek!” – zárta buzdítását az idegsebész Angyalföldön.

A déli harangszó idején, a kihelyezett Oltáriszentség előtt a résztvevők rövid csendben szemlélődtek. Az Egyház húsvéti antifónáját követően Csókay András imádkozta elő Erdő Péter bíboros és Ferenc pápa felajánló imáját, melyeket a járvány idejére írtak. Ezt követően a loretói litániával köszöntötték a Szűzanyát. A déli imádság szentségi áldással zárult. 

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír