Elhunyt Horváth István nagyprépost, nyugalmazott plébános

„Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.”
(Róm 11,29)

Horváth István a Tolna vármegyei Kalaznón született 1949. május 14-én egy ötgyermekes családban. Pécsen szentelték pappá 1974. június 23-án. Újmisés papi jelmondatát Lukács evangéliumából választotta: „Uram, a te szavadra kivetem a hálót!" (Lk 5,5).

Papi szolgálatának gazdag életútja káplánként indult Siklóson, majd 1978-ban Pakson folytatódott. 1984-ben Lakócsán lett plébános, 1985-től két éven át Rómában tanult. 1987-től a Győri Szeminárium prefektusának nevezték ki és csak 1992-ben érkezett vissza a Pécsi Egyházmegyébe, ahol előbb Pécs-Szabolcson, majd 1994-től Pellérden volt plébános. 2019-től a 2021-ben történt nyugdíjazásáig Pécsen a Szent Erzsébet Plébánia és a II. János Pál Plébánia kisegítő lelkésze volt.

Plébániai szolgálata mellett 1994-től haláláig a Pécsi Székeskáptalan kanonokja, 2007-től nagyprépostja volt, 1994-ben az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam igazgatója, 1995-től a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet rektora volt, 2000-től a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola (PPHF) főigazgatói feladatait látta el.

2005–2013 között a Pécsi Esperesi Kerület esprese volt, 2015–2022 között pedig a Pécsi Püspöki Bíróság kötelékvédőjeként is szolgálta az Egyházat.

Aranymiséjét 2024. június 15-én tartotta a pellérdi Antiochiai Szent Margit-templomban papok és a hívek közösségében. A liturgia zárásában kifejezte örömét, hogy sokan eljöttek az ünnepre. Köszöntötte paptestvéreit, köztük külön is Bíró László nyugalmazott püspököt és Kvanduk Frigyes általános helynököt, akikkel ugyanazon a napon, 1974. június 23-án szentelték pappá. Köszöntötte a testvéreit is, akik a házastársaikkal, gyerekeikkel és unokáikkal vettek részt az aranymisén, és örömét fejezte ki a vele együtt ünneplő hívek közösségéért is. Köszönetet mondott a pellérdi közösségnek, a község vezetőinek, akik lehetővé tették számára, hogy Pellérden élhetett és nem kellett idősotthonba költöznie.

Az aranymiséjén mondott rövid köszöntőjében meggyengült egészségi állapota ellenére még bizakodva tekintett földi életére: „Amikor Pellérdre kerültem, tele voltam életerővel, energiával. Aztán elszálltak az évtizedek és ráléptem az öregedés útjára, jönnek a betegségek, elmentek a fogaim is, de az nem baj, mert lehet pótolni műfogakkal. Elment a hajam is és a végén cserben hagyott az egészségem” – fogalmazott.

A jubileum alkalmából 2024 augusztusában a pécsi székesegyházban is köszöntötték, ahol a Ferenc pápa áldásáról szóló vatikáni dokumentumot adta át részére Felföldi László pécsi megyéspüspök az egyházmegye papsága jelenlétében.

Horváth István atya méltósággal viselt betegségben életének 77., áldozópapságának 52. évében 2026. február 15-én szentségekkel megerősítve hunyt el.

Ősi szokás szerint az elhunyt halálának napján este öt percre megszólalt a székesegyház nagyharangja, hogy lelki üdvösségéért szóló imádságra buzdítson.

Lelki üdvösségéért az engesztelő szentmiseáldozatot február 25-én 10 órakor mutatják be a pellérdi Antiochiai Szent Margit-templomban, majd földi maradványait a feltámadás reményében a helyi temetőben helyezik örök nyugalomra.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki!

Forrás: Pécsi Egyházmegy 1., 2. 

Kiemelt fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír