Erdő Péter bíboros húsvét vigíliáján: Többek vagyunk, mint amire sokszor becsüljük magunkat

Hazai – 2023. április 8., szombat | 22:55

A feltámadás örömhír és küldetés – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilikában, április 8-án a húsvéti vigílián.

A tavalyi évhez hasonlóan, most is esős este volt nagyszombaton, de a híveket ez sem tartotta vissza: már a szertartás előtt fél órával megtöltötték a padsorokat, várva, hogy felgyúljanak a fények a húsvéti gyertyáról és felzendüljön az Egyház legszebb öröméneke, az Exultet.

Erdő Péter bíboros a homíliájában rámutatott, hogy a halált legyőző Krisztus senkit nem zárt ki az irgalmasságából.

Mindannyian részesülhetünk a feltámadásban és az örök boldogságban, ha befogadjuk őt. Isten végtelen szeretete ugyanis magához emel mindenkit ebből a világmindenségből az ő felfoghatatlanul gazdag életébe.

A főpásztor kiemelte: az örök élet, a feltámadás ígérete fontosabb minden más emberi felfedezésnél. Aki rátalál, annak életében nincs helye a szomorúságnak, az nem hiheti, hogy értelmetlen az élete.

A bíboros arra buzdította a híveket, hogy adják hírül a világban, hogy „többek vagyunk, mint amire sokszor becsüljük magunkat, hogy nincs más boldogság, mint az, ami az irgalomból, a megbocsátásból, a figyelmes, a mindenét megosztó szeretetből fakad; hogy el kell kezdeni szeretni minden embert itt, a földön, hogy az örök boldogságban is társak legyünk.”

A húsvét vigíliájának szertartása a feltámadási körmenettel zárult: Erdő Péter bíboros vezetésével a hívők a bazilika falai körül hirdették a feltámadás örömét.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

A feltámadás örömhír és küldetés. „Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek” – mondja a feltámadt Krisztus a sírjához érkező asszonyoknak (Mt 28,10). Ha rátaláltunk az örök élet titkára, akkor ez fontosabb minden más emberi felfedezésnél. Akkor nincs helye a szomorúságnak. Akkor tévedés vagy érzéki csalódás azt hinni, hogy értelmetlen az életünk. Akkor másként kell megterveznünk minden napunkat. Akkor Nagy Szent Leó pápával elmondhatjuk, hogy „vége a nagy tudatlanságnak, könnyebb már jónak lenni (…) nyitva áll már az út az elveszett haza felé minden újjászületett ember előtt, hacsak valaki maga el nem torlaszolja azt az utat, amely a gonosztevő hite előtt is fel tudott tárulni.

Vigyázzunk, hogy elfoglaltságaink, amelyeket akár aggodalmaskodásunk szaporít, akár szertelen nagyravágyásunk fűt, ne kössenek le minket annyira, hogy ne tudjunk teljes szívvel vágyódni Megváltónk példájának követésére.

Ő mindent üdvösségünkért cselekedett és szenvedett, azért, hogy” a benne működő erő bennünk is életet fakasszon.

Senki sincs, akit a halálon győztes Üdvözítő kizárt volna irgalmasságából. Mindannyian részesülhetünk a feltámadásban és az örök boldogságban, ha befogadjuk őt. Mert Isten végtelen szeretete magához emelte emberségünket ebből a világmindenségből az ő felfoghatatlanul gazdag életébe. És mindegy, hogy mikor haltunk meg: ebben az évben vagy évezredekkel ezelőtt, épségben maradt-e a testünk vagy feloszlott már az anyagvilágban.

Annak a számára, aki a mindenséget alkotta, nem lehetetlen a mi testünk feltámasztása sem.

Krisztus teste nem látott romlást, mert a harmadik nap már nem találta a sírban. Aki az utolsó vacsorán testéről és véréről, mint értünk adott áldozatról beszél, jól tudja, hogy a régi törvény szerint az áldozat harmadnapra már romlottnak számít (Lev 19,5-8). Ami harmadnapra megmaradt, azt el kellett égetni (Lev 19,7). Ezért ismeri fel Szent Péter apostol pünkösdi beszédében a zsoltár szavaiban Krisztus feltámadásának megjövendölését (Zsolt 16,10; ApCsel 2,27-28): „Az alvilágra lelkem, mert nem engeded, nem hagyod rothadásra szentedet. Az élet útját mutatod meg nékem, és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel” – idézi.

Krisztus testét tehát nem érte romlás. Ő lett az elsőszülött a halottak közül. De feltámasztotta a négy napja halott Lázárt is, megmutatta, hogy úr minden enyészet fölött. Minket is fel tud, minket is fel akar támasztani.

Ha mi, emberek Istennel találkozunk, mindig lenyűgöz minket a titok. Borzong és ujjong a szívünk, mert megérezzük, hogy ő minden képzeletet felülmúló óriás.

Nem csak a lelkünk vágya, nem csak a sebesen szálló gondolat repít minket túl a téren és az időn, hanem ennek az elemi erejű tapasztalatnak az élménye is, Isten szeretetének ellenállhatatlan hatalma, mely szétszakítja körülöttünk az idő burkát és a kozmosz határait.

Menjünk tehát, adjuk hírül testvéreinknek – hiszen testvérünk minden ember itt, az ég alatt –, hogy többek vagyunk, mint amire sokszor becsüljük magunkat, hogy nincs más boldogság, mint az, ami az irgalomból, a megbocsátásból, a figyelmes, a mindenét megosztó szeretetből fakad; hogy el kell kezdeni szeretni minden embert itt, a földön, hogy az örök boldogságban is társak legyünk.

Feltámadt Krisztus!

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria