Erdő Péter karácsonykor: Nem vagyunk egyedül a világban, kísér minket Isten szeretete

Hazai – 2021. december 25., szombat | 14:00

Erdő Péter bíboros, prímás, érsek az esztergomi bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét karácsony napján, december 25-én. A főpásztor szentbeszédében hangsúlyozta: Legyen a karácsonyi ünneplésünk jelkép és valóság. Kapcsolódjunk be a közénk érkező isteni szeretet titkába. Szerezzünk egymásnak örömet ne csak az ajándékokkal, hanem hogy kedvesek vagyunk egymáshoz, hogy időt szakítunk egymásra!

Erdő Péter homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). Mióta ember az ember, vágyik rá, hogy megismerje a dolgok eredetét. Tud fogalmakat alkotni, tud beszélni, ezért át tudja adni a régi emlékeket a következő nemzedékeknek, tudása nem csupán egyéni tudás, hanem az egész közösség kincse. De

a Biblia, mintha emlékezne az emberiség előtti időkre is, a kezdet kezdetére.

A Teremtés könyve így kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (Ter 1,1). János evangéliumát pedig a most felolvasott szavak vezetik be: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). Arról az Igéről van szó, aki már ott működött a teremtés kezdetén, arról az Igéről, aki a betlehemi gyermekben, Jézus Krisztusban megtestesült.

2. A legújabb nemzedék meglepő módon sokszor olyan trendeket követ – és ezt látjuk a TikTok rövid videóin, meg egyes divatirányzatokon – amelyek a múltba vezetnek vissza minket, egy elmúlt világ képét varázsolják újra körénk. Ezt szokás retro divatnak is nevezni.

De honnan ered a fiatalok vonzódása a tegnapi dolgokhoz? Mert a retro nem csupán divat, hanem egész életérzés.[1] Gyakran tízen-huszonéves fiatalok olyan videókat készítenek magukról, amelyekben álmodozó csendes embereknek tűnnek fel, esetleg hatalmas könyvespolcok előtt, vagy éppen vonósok zenéjének kíséretében szomorkás időben régi épületek előtt haladnak el. Mintha olyan érzelmeket akarnának kifejezni, amelyek az egyes ember félelmét és magányát mutatják.

3. Az idei járványos esztendőben a sok lezárás, tilalom, távmunka és videokonferencia között megritkultak a tényleges személyes találkozások. Sok ember életében megjelent a bizonytalanság és a félelem. Félelem a betegségtől, a munkahely elvesztésétől, szeretteink halálától, anyagi nehézségektől, vagy éppen nagy és fenyegető globális folyamatoktól. Az energiaválság vagy az élelmiszerek árának emelkedése, mely sok országban erősen érezhető volt, mintha azt jelezte volna, hogy földünk erőforrásai kezdenek szűkössé válni az emberiség számára. És talán jobb volt régen, amikor tisztább volt a levegő, természetesebbek voltak az élelmiszerek és nem töltöttük meg műanyag szeméttel földünk minden zugát.

4. De mire is tanít minket a közös emlékezet? Arra, hogy volt világ az emberiség előtt is, arra, hogy a világ sem magától lett, hanem a bölcs és jóságos Isten teremtő szeretetének ajándéka.

Félelmetes és komoly hely a világ. De nem vagyunk benne egyedül. Kísér minket Isten szeretete.

De jelen van a sötétség is annak erőivel. A világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be – mondja a mai evangélium. Mintha a világ története sötétség és világosság küzdelme lenne. De nem egyenlők között folyik ez a kozmikus mérkőzés, mert az utolsó szó a teremtő Istené, a világosságé, Istené, aki meg akarja mutatni nekünk dicsőségét, azt a szelíd fényt, amely magába ölel minket.

Karácsony ünnepe tehát, emlékeztet minket a világ kezdetére és magában hordozza a jövő, a végtelenség és a boldogság ígéretet.

Nem véletlen, hogy a régi keresztények a téli napfordulóban ennek a nagyszerű igazságnak a jelképét fedezték fel. Nem tudjuk, hogy Jézus az évnek melyik napján született. De joggal ünnepeljük születésnapját karácsonykor, december 25-én, amikor megint hosszabbodnak a nappalok és rövidebbek lesznek az éjszakák.

5. Legyen hát a mi karácsonyi ünneplésünk is jelkép és valóság. Kapcsolódjunk be a közénk érkező isteni szeretet titkába. Gyújtsuk meg a fényeket otthonunkban és szerezzünk egymásnak örömet ne csak az ajándékokkal, hanem azzal is, hogy kedvesek vagyunk egymáshoz, hogy időt szakítunk egymás számára. És akkor

közöttünk is megjelenik az a fény, amely kezdetben volt, és amelynek végső győzelmében, Jézus Krisztus szeretetének végső kiáradásában mi is részesedni akarunk.

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiuknak! Ámen.



[1] Vö. Dr. Peter Klasvogt, Der Zukunft trauen, Dortmund, 2021, (RN, 12.4.20-21).

Forrás és fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria