Erdő Péter nagypénteken: Fogadjuk el hálásan a megtérésre hívó sugallatokat

A szertartás kezdetén Erdő Péter bíboros leborult az oltár előtt, majd következett az igeliturgia, melynek részeként a szenvedéstörténetet, a passiót közösen énekelve adták elő a bazilika énekkara és az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet növendékei, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát.

A bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Megrendülten hallottuk Jézus megváltó kereszthalálának történetét. Krisztus értünk lett emberré, felöltötte a szolga alakját (Fil 2,7) és gonoszságainkért halálra adták. Újabban nem szoktunk belegondolni, hogy milyen hatalmas az emberi bűn, ha egyszer az Istenember életáldozata kellett ahhoz, hogy végső és teljes bocsánatot szerezzen.

A történelem drámai pillanataiban, háború idején, amikor elszabadul minden bűn, a gyilkosság, a rablás, a hazugság, a gyűlölet és az önzés, amikor már-már úgy érezzük, hogy az ember képes arra, hogy kitervelt gonoszsággal, vagy a bűn ránk telepedő dinamikájának önkéntelenül engedve beleszédüljön az önpusztítás örvényébe, akkor érezzük meg, hogy micsoda hatalma van a bűnnek.

Isten mindenkinél tisztábban látja ezt. Ezért mutatta meg Krisztusban, hogy Ő hatalmasabb minden bűnnél, hogy szeretete minden akadályt legyőz, hogy Krisztus megváltó áldozatát elfogadva új életet ajándékoz minden megtérő bűnösnek és az egész világnak.

Mert Krisztus halála óta más lett a világ. A kegyelem erői is titokzatosan működnek lelkünkben és az egész emberi közösség életében.

Fogadjuk el hálásan a megtérésre hívó sugallatokat. Építsük családunkban, egyházukban, közösségeinkben a szeretet kultúráját!

Legyen egész életünk alapja és irányítója a hála Krisztus iránt, aki végtelenül szeret minket, aki szenvedésével és magányával társa, reménye, megmentője mindannyiunknak, eloszlatója minden emberi szenvedésnek és magánynak!

Ő adjon erőt papjainknak is, hogy hatékonyan és bizalommal közvetítsék kegyelmének hatalmát minden ember felé.

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot!

*

A szentbeszédet követően a bíboros által elimádkozott könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szóltak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a kereszténység egységéért, az Ószövetség népéért, a nem hívőkért, valamint a világ vezetőiért – és különösen a szenvedőkért. A könyörgéseket a papi hivatásokért mondott imádság zárta.

Ezután a főpásztor a letakart feszületről levette a leplet és kezdetét vette a kereszt előtti hódolat: a hívek éríntéssel, csókkal illeték, és térdet hajtottak a feszület előtt, amelyen ott az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

Fotó: Bakos Norbert/RTVE

Magyar Kurír
(ki)