Erdő Péter úrnapján: A mi egymással való közösségünknek és Isten szabadító szeretetének ünnepe

Homíliájában a főpásztor elmondta, Jézus Krisztus a szentmisében, az átváltoztatásban jelenvalóvá lesz a kenyér és a bor színe alatt, és valóságosan itt marad közöttünk. Nem csupán emlékezetként, nem csupán kegyelmi hatásában, hanem valóságos jelenléttel. Hitte és vallotta ezt az ősegyház.

Szent Márk evangéliumában, ami felolvasásra került (Mk 14,12–16.22–26), Jézus utolsó vacsorája valódi húsvéti vacsora volt. A pászkavacsora pedig emléke annak az utolsó éjszakának, melyet a választott nép még Egyiptomban töltött, s amikor a bárány vérével meg kellett kenni az ajtófélfát, hogy a pusztító angyal átvonuljon házaik között, a nép pedig majd a Vörös-tengeren átkelve jusson el a szabadságra – mondta a bíboros.

Erdő Péter hangsúlyozta: Jézusnak a tanítványaival elköltött utolsó vacsorája az üdvösség történetének ebből a régi eseményéből indul ki, ezt emeli a valóságnak egy egészen új rendjébe. Mert kijelenti, hogy ez a kenyér és ez a bor az ő teste és vére, s hogy ez valóban áldozat. Testét odaadják, vérét kiontják, ez lesz az az áldozat, amelyből új szövetség fakad.

De a nép, akivel Isten a szövetséget most megújítja vagy megköti, már nemcsak a tizenkét törzs népe, hanem az egész emberiség.

Az Eucharisztia jelenléte közöttünk a mi egymással való közösségünknek és Isten szabadító szeretetének az ünnepe. Ezt újítjuk meg minden évben úrnapján, amikor arra emlékezünk, hogy milyen nagy ajándék a kenyér és bor színe alatt közöttünk jelen lévő Krisztus – mutatott rá a főpásztor.

Majd arra biztatott, hogy az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Jézust fogadjuk azzal a szeretettel és azzal a tisztelettel, amely neki kijár.

Neki mondjuk el minden gondunkat és reményünket,

tőle kérjünk erőt és áldást katolikus közösségünk és egész népünk lelki megújulásához – zárta homíliáját Erdő Péter.

*

A szentmise végén úrnapi körmenettel folytatódott az ünnep. Az Oltáriszentséget Erdő Péter bíboros vitte díszes baldachin alatt. Négy – ünnepi virágdíszbe öltözött – oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvastak fel, majd a főpásztor áldást adott. Két oltár a bazilikában, két tábori oltár pedig a templom oldalbejáratainál lett felállítva. 

A körmeneten az énekeket fúvószenekar kísérte. A liturgia a Te Deum eléneklésével és szentségi áldással ért véget.

Fotó: Erdős Dénes/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír
(ki)