Hogyan és kinek mondok igent? – A Regnum Marianum ünnepe a Szent István-bazilikában

Tavaly, a világjárvány második hulláma idején csak a papi közösség és a vezető testület vehetett részt a Regnum főünnepének szentmiséjén a bazilikában, melyet a többiek online követtek. Annak ellenére, hogy most csak a fogadalmat tevők lehettek jelen, megtelt a bazilika jórészt 10–13 éves gyerekekkel.

Már a Széll Kálmán téren találkoztam gyülekező csoportokkal, de csak a Deák téren bizonyosodtam meg afelől, hogy ezek a fiatalok a Szeplőtelen Fogantatás ünnepének esti szentmiséjére igyekeznek a Szent István-bazilikába. Vidámak, kedvesek, mint minden más ilyen korú gyerek, néha vihognak, máskor csendesek. 

Nyisd meg a szívem, hogy lássak – szólt a kezdőének, ami alatt bevonult Horváth István házfőnök, Somogyi Sándor előző házfőnök és más regnumi atyák: Vargha Zsolt, Fülöp Ákos, Matolcsy Kálmán, Bajcsy Lajos és Kálmán Antal.

Horváth István főcelebráns volt a szentmise szónoka. Prédikációját egy rövid tanmesével kezdte az írásbeli szövegeinkben használt vesszőről, melyet olyan sokan alábecsülnek, pedig nagy szerepe van. Ez a vessző gondolt egyet, fellázadt. Egy elnök feljegyzésében (Béke, nem lehet rakétákat kilőni!) átugrott két szóval arrébb. Az üzenetet így adták át a hadsereg főparancsnokának: „Béke nem lehet, rakétákat kilőni!” És kitört a világháború…

Egy jelentéktelennek látszó vessző olyan, mint egy jelentéktelennek tűnő igen – folytatta a példázatot a házfőnök. – Életünk során mondtunk ki úgy nemet és igent, hogy azt megbántuk, akár meg is gyóntuk; de számtalanszor hangzottak el ezek a szavak úgy, hogy pozitívan változott meg tőlük az életünk vagy mások élete.

Hogyan és kinek, milyen szerepben mondjuk ki az igent? – tette fel a kérdést Horváth István mindnyájunknak.

Elsőként a regnumi vezetettek szemszögéből adott választ, akik többek között igent mondanak a csoporttársaikra. „Nem mindenki lesz a barátod a csoportban, de joggal feltételezheted, hogy a társad szeretne megbocsátani, szeretni és az Isten által megálmodott úton járni.” A vezetettek igent mondanak a csoportalkalmakra, kirándulásokra is. A szónok ennek kapcsán bátorítólag felidézte egy 13-14 éves kori túraélményét. Kismarosról indultak Törökmezőre nagy hóban, szélben. Úgy tűnt, nincs is talán értelme ennek az útnak. Menet közben énekeltek, beszélgettek, és olyan jól érezték magukat, hogy ez lett az újpesti regnumiak egyik legemlékezetesebb túrája. A gyerekekhez szólva kiemelte, hogy a vezetettek igent mondanak a regnumi tételekre és a törekvésekre, valamint a Mária-tiszteletre is.

A regnumi vezetőknek igent kell mondaniuk vezetőtársaikra, akikkel évekig együttműködnek. Sokszor nem könnyű hétről hétre készülni a csoportalkalmakra. A vezetettekre is igent mondanak, hiszen őket rájuk bízta a felsőbb vezetés, illetve a Jóisten, a Legfelsőbb Vezető is. Horváth István említette, mekkora öröm számára, hogy a Regnumban vannak olyan családok, melyek több generáción keresztül megkapják a vezetés küldetését: egykor a nagyszülő, a szülő, és most a gyermek is.

A keresztények is igent mondanak Krisztus követésre, ami sokszor lemondással, áldozattal jár. Jézus az örök életre, a Mennyei Atya mellé hív meg. A Regnum segít, hogy az örök életet elnyerjük – hangsúlyozta a szónok. Majd egy tanulságos történeteket tartalmazó könyv kérdését idézte: „Milyen egy keresztény?” A könyv szerint az egyetlen elfogadható válasz: „Nézz meg engem!”

Ezt a választ te ki tudnád mondani? Mit jelet számodra, hogy keresztény vagy? – tette fel a kérdéseket a gyerekeknek Horváth István.

Az olvasmányra utalva elmondott egy Ádám és Éva történetéhez kapcsolódó viccet. Éva megkérdezi Ádámot, hogy szereti-e, mire Ádám válaszol: „Kit szeressek?” Hiszen nincs is más, akit szerethetne.

A mi válaszunk Jézus kérdésére ne ilyen válasz legyen – figyelmeztetett a házfőnök. – Ne azt sugalljuk, hogy ezt szoktuk meg, így tanították. Legyen inkább egy olyan tudatos válaszunk, ami arra a tapasztalatra épül, hogy Jézus közelít hozzánk, jelen van, szeret minket. Jézusra barátként is tekinthetünk, ő a mesterünk, a megváltónk.

Beszéde végén Horváth István azért imádkozott, hogy a jelenlévők tudjanak igent mondani a hívásra, mint ahogyan Szűz Mária is tette, és tudják építeni a regnumi közösséget és Isten országát.

A különböző regnumi közösségekbe járó gyerekek könyörögtek csoportjaikért, örömért, tiszta szívű szolgálatért, az elkötelezettség növekedéséért, barátságokért, szeretetben való feljődésért, a tanításhoz való hűségért, a vezetők kitartásáért, lelkesedéséért és nem utolsósorban a fogadalmat tevő csapattársaikért.

A szentmise után a gyerekek a Szentlélek hívásával megújították keresztségi fogadalmukat, és közösen elmondták a fogadalmi imát gyertyával a kezükben. „Szent Szűz, Isten Anyja, Mária (…) készségesen eléd állok. Végy fel hűséges híveid seregébe! Anyám, fogadd el ígéretemet. Őszinte lelkiismerettel, tiszta lélekkel és kitartó lelkesedéssel akarok szolgálni veled Jézus Urunk dicsőségére és testvéreim javára...”

Az áldás után Schmutzer Áron hatalmas tapsot kért a gyerekektől, mellyel megköszönték azok szolgálatát, akik a közös ünneplést lehetővé tették. Egy újabb tapsvihar a fél éve leköszönő „hatoknak”, a regnumi közösségek vezetőinek szólt.

A hagyományos regnumi díjak közül „Az év vezetője” díjat nyáron már átadták Radványi Ritának, aki 2005 óta vezeti a remetei kicsiket. A nagy közösség előtti hosszú méltatásában elhangzott, hogy az idei díjazott kiemelkedő tulajdonságai a szerénység, a türelem és az alaposság.

„Az év embere” elismerést Pomázi Krisztián kapta, aki gyerekkorától regnumi csapatba járt, majd vezető lett, és a Patkolót végezte, majd vezette is. A tavalyi vezetőképzési reflexiós év szellemi atyja volt. Felnőttként egy imaközösség és egy házasközösség alapítója és fontos tagja feleségével együtt.

A Pro Regno Mariano díjat egy életmű megkoronázásaként ítélik oda. Ezúttal Varga Péternek, a Regnum Marianum mindenesének köszönték meg öt évtizedes szolgálatát. A hetvenes évektől vezetett kiskamaszokat, később még első neveltjeinek gyermekeit is. Elsőként szervezett rétegtábort. Nagy játék- és mókamester, kántor és nótafa, családi életre felkészítő kurzusok vezetője. Mindenes a lapszerkesztői munkájában is: többek között a Zászlónk újság is a nevéhez kötődik.

Az ünnep a Mária, édesanyánk kezdetű regnumi himnusszal zárult, melyet Soma atya énekelt elő. Az ünnepi szentmisén és a fogadalomtétel szertartásán négy fiatal végzett lélekemelő zenei szolgálatot. 

*

A helyi kiscsoportok is megkapták Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek üdvözletét, melyet a regnumiak főünnepére írt, ezt az alábbiakban teljes terjedelmében közzétesszük.

A helyi közösségek Gödön, Fóton, Szentendrén, Máriaremetén, Nagykovácsiban, Pilisen és a Domus Mariae-ben ünnepeltek együtt. A józsefvárosiak online követték a bazilikában tartott főünnepet. Fotóikat a galériában tekinthetik meg.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita; a Regnum Marianum helyi csoportjai

Magyar Kurír