Hűség és folytonos változás – Bodajkon tartották a Székesfehérvári Egyházmegye papi zarándoklatát

Vajon a hűség ellentmond-e a változásnak, vagy éppen a növekedés útja lehet? – tette fel a kérdést a főpásztor a lelkigyakorlaton, amelyen a folytonos megújulás szükségességéről, a lelki megújulás lehetőségeiről és eszközeiről elmélkedtek a résztvevők, feltárva azokat a tévutakat is, amelyek veszélyt jelenthetnek a megújítás folyamatában.

A megyéspüspök idén is összehívta az egyházmegye papjait, hogy együtt imádkozzanak és közösen gondolkodjanak hivatásukról, új utak kereséséről az evangélium hirdetésének szolgálatában. „Keressük a megújulás lehetőségeit, de ezt csak a Szentlélek fényében, az Ő ajándékaival valósíthatjuk meg. Ha rátekintünk Szűz Máriára, életére, akkor be kell látnunk, hogy boldogságunkat mi is csak Isten útján járva érhetjük el. Különben elér bennünket a Szent Arnold Janssentől származó idézet igazsága: »Aki a boldogságot más úton keresi, mint amire Isten hívta, annak számára már itt a földön tövis és bojtorján terem. Csalódása nagyon szomorú lesz!« Ezért ezen a szent helyen Mária segítő közbenjárását kérjük papi életünk megújítására” – mondta a főpásztor köszöntőjében.

A lelkinap három előadója a megújulás témájában tartott elmélkedést. Ugrits Tamás pasztorális helynök, püspöki irodaigazgató a folytonos fejlődés szükségességét hangsúlyozta, mely lelki megújulást, a Szentlélekben való újjászületést, a szolgálat megújítását jelenti. A változás hiteles, mert szilárd alapja van, maga Jézus Krisztus. „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény” – hangzott el Pál efezusiaknak írt leveléből (4,23). Az előadó kiemelte a lelkipásztor és a hívek kapcsolatának folytonos megújítását is és azokat az újítást igénylő eszközöket az evangelizációban, amelyeket a világ állandó változásai tesznek szükségessé.

A lelki megújulás lehetőségeit és eszközeit bemutatva Nobilis Márió püspöki tanácsos az ima, az Eucharisztia, a liturgia állandósága mellett a személyes megújulás szerepét hangsúlyozta. Beszélt arról, hogy a változás szükséges, ez állandó létfenntartó erő az életben, mégis számos dolog szól ellene: például az időhiány, a leterheltség. Önismeret szükséges ahhoz, hogy az ember felismerje saját gátjait, és szabaddá váljon, esélye legyen a változásra. „Mihez akarunk hűek lenni?” – tette fel a kérdést Márió atya. „Ahhoz, ami van, vagy az úthoz, amelyen Jézus indított el bennünket? Mert Ő általa haladunk előre, nem visszavisz, hanem azt akarja, menjünk tovább vele. Ezért hűségünket nem egy állapothoz, élményhez, hangulathoz kötjük, hanem ahhoz, amiben élünk. Jézushoz kell hűnek lennünk. Nem mindegy, hogy élő, személyes istenkapcsolatunk van-e. A zsolozsmát, az imát, prédikációt, a katekézist, a szentmisét ismétlésként éljük meg, vagy az Isten jelenlétének elmélyítéseként, igazságainak újabb felfedezéseként.”

Baltási Nándor dunaújvárosi plébános a lelki megújulás tévútjairól beszélt; arról, hogy a külsőségek miként szolgálhatják a hit elmélyítését, vagy éppen állhatnak útjába az evangélium hirdetésének. Megállapította, hogy a külsőség az Egyház életében nem rossz, de ha a külsőség üressé válik, inkább rombol. A klerikalizmus fogalmának negatív jelentéstartalmával – például mint a lelki hatalommal való visszaélés – szemben arra kereste a választ: van-e jó értelemben vett klerikalizmus, ami a pap küldetése. „Részesülve Jézusnak, a Jó Pásztornak hivatásából, a pap Őt követve vezeti a híveket, ez a jó értelemben vett klerikalizmust erősíti. A papi szerepnek és a hozzá tartozó tevékenységeknek nem a mai értelemben elgondolt modernitáshoz kell igazodniuk.”

Az egyházmegye papságával együtt bemutatott szentmisében a főpásztor párhuzamot vont a renoválás alatt álló bodajki templom egyszerűsége, bensőséges hangulata, valamint a papi szolgálat megújulása között. Mint mondta, az Istentől kapott kegyelem által újul meg a hit, a hivatás, és az egyszerűségben válik gazdagon megajándékozottá.

A hagyományos egyházmegyei papi lelkigyakorlat agapéval, közös imával és kötetlen beszélgetéssel zárult.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír