Imádkozzunk együtt a járvány megszűnéséért! – Erdő Péter videoüzenetet küld a péntek déli imádságra

Húsvét nyolcadában megáll az idő. Egészen különlegesen telnek ilyenkor a napok. Időtlenség vesz körül, állni látszik minden. Talán soha ilyen erősen nem érezhettük még ezt az állapotot, mint idén húsvétkor. Nem látjuk, mikor lesz vége a járványnak, a karanténnak, az egyedüllétnek. És nem tudjuk azt sem, születik-e megoldás, gyógymód a betegségre. Az elmúlt hetekben rádöbbentünk, hogy ebben a helyzetben az egyetlen, amibe kapaszkodhatunk: a hitünk és az ima ereje. Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője éppen egy hónapja minden délben kihelyezi az Oltáriszentséget az Angyalföldi Szent Mihály-templomban, és élő videoközvetítésen keresztül imádkozik. Mi pedig csatlakozhatunk hozzá, hogyha csak lélekben is, de együtt reménykedjünk abban, hogy nem kell már sokáig kibírni.

A szerkesztőségben van egy különleges szokás: a munkatársak minden délben összegyűlnek, és közösen elimádkozzák az Úrangyalát. Pontosabban: imádkozták. Március közepe óta erre nincs mód. Ám éppen ebből született az ötlet, hogy a járvány idején az online lehetőségeket kihasználva közösen imádkozhassunk, amihez mindannyian kapcsolódhatunk, bárhol is legyünk az országban, a világon. Így aztán a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztősége összefogott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkárságával, valamint a világrendezvény három hírnökével, Csókay Andrással, Böjte Csabával és Szikora Róberttel, s közösen azt kérték, imádkozzunk együtt minden délben, hogy véget érjen a járvány. Az időtlenség, az idő nélküliség érzése elsőre ijesztő lehet. Hiszen életünk minden eseménye lebontható másodpercekre. Hozzászoktunk, hogy beosztás, órarend szerint élünk, s percekre felosztjuk napjainkat, abban az illúzióban, hogy így kontroll alatt tarthatjuk az életünket. Csak néha-néha engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kilépjünk a mókuskerékből, és elmélyedve gondolatainkban, érzéseinkben, csak úgy létezzünk pár pillanatig. Ritkán adjuk meg magunknak az időtlenség érzésének ajándékát, mert félünk attól, aminek nincs látható eleje és vége, s nem vesszük észre, hogy az ilyen alkalmak többet nyújtanak, mint percre beosztott program szerint élni.

Aki rendszeresen imádkozik, az pontosan tudja, hogy semmi nem tud olyan mértékben átsegíteni minket az időtlenség dimenziójába, mint az imádság. Amikor Kuzmányi István elkezdett délben imádkozni a kamera előtt, többször előfordult, hogy a hang nem volt jó. Akadozott, elnémult, megszakadt a közvetítés. Ám a közös imádsághoz csatlakozók felülemelkedtek ezeken a technikai problémákon, s jelezték: nem az a lényeg, hogy tökéletesen hallják a két imát – Erdő Péter bíboros, prímás és Ferenc pápa felajánló fohászát – hanem hogy ez a közös imádkozás egyáltalán létrejön, megtörténik, mindenki elcsendesedik erre a negyed órára ott, ahol éppen van, s mindez misztikussá, időtlenné teszi ezeket a perceket.

Hogy hány fohász hangzott el a járvány kapcsán a vírus megjelenése óta, azt megbecsülni sem lehet. Van, aki kér, van, aki ígér, és van, aki megköszöni, ami történik. Erdő Péter bíboros, aki holnap videoüzenetet tesz közzé abból az alkalomból, hogy a járvány elleni közös imádság egy hónapja kezdődött, hálát adott, amiért „minden pusztító erő ellenére megmaradtunk, és képesek vagyunk arra, hogy világunkról és önmagunkról új és új felismerésekre jussunk”. Lehet, hogy még hetekig, hónapokig kell imádkoznunk, mire újra maszk, kesztyű nélkül, nyugodt szívvel léphetünk az utcára, mehetünk közösségbe, lélegezhetünk mélyeket. Egy azonban bizonyos: a járvány idején, a karanténban folytatott elmélkedések, beszélgetések, imák és elcsendesedések ereje elképesztő, s mindezek valódi megújulást tesznek lehetővé. S ehhez képest a négy fal közül végül fizikailag is kilépni majd apró, lényegtelen mozzanat lesz csupán.

A közös imához naponta 11.55 és 12.10 között lehet csatlakozni a Magyar Kurír YouTube-csatornáján.

Forrás és Fotó: NEK Titkárság

Magyar Kurír