Vízkereszt ünnepe a váci székesegyházban

A 4. század kezdetétől lett ez a nap liturgikus ünneppé, és szokása elterjedt előbb Keleten, majd Nyugaton; a keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni mint Jézus Krisztus megkeresztelésének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok látogatásának ünnepe – hangzott el az ünnepi homíliában. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. A víz megszentelésének, azaz „megkeresztelésének” szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is. Az ünnep görög neve – epifánia, megjelenés – utal arra, hogy Isten megjelenik dicsőségében. Vízkereszt ünnepe emlékeztet, hogy Jézus Krisztusban Isten emberként jelent meg, eljött közénk, és elhozta nekünk az üdvösséget.

Vízkeresztkor Jézus három megjelenésére emlékezünk – fejtette ki Varga Lajos segédpüspök. – A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születésével Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre. Máté evangéliuma (Mt 2,1–12) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezérelve érkeztek keletről Júdeába, hogy az újszülött kis Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Az evangélium mágusnak nevezi őket, viszont nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. századtól említik a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13–17) szerint Jézus elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett. Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1–12). Jézus első csodájával a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét. Ebben a csodában Isten megmutatja dicsőségét, hogy az embernek segíteni akar, meg akarja menteni, és végül meg akarja váltani őt.

A váci segédpüspök szentbeszéde végén kiemelte: a szentmisében hódolunk az Atyaisten előtt, ezért a bor felajánlása mellé tegyük oda az életünk felajánlását, és legyünk annak tudatában, hogy az Egyszülött Fiú legnagyobb áldozata önmaga feláldozása volt. Emlékezzünk arra, hogy az önátadás a legnagyobb hódolat Istennek.

A szentmise végén Varga Lajos segédpüspök a vízkeresztkor kezdődő házszentelés szokásáról beszélt – amely szertartás során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; megáldja a benne lakókat, dolgozókat –, és hirdette a híveknek, hogy jelezzék, ha szeretnének házszentelési szertartást kérni otthonaikba.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a székesegyház Szent Cecília kórusa.

Forrás és fotót: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Magyar Kurír