Kápolnapusztán az 1945-ben meggyilkoltakra emlékeztek

Az 1790-es években mindössze tizenhat ház állt a napjainkban közigazgatásilag Gánthoz tartozó Kápolnapusztán. A 18. század végén 101 lakosú település lélekszáma az 1930-as évekre 62 főre csökkent. A visszaemlékezések szerint 1944 őszén orosz partizánok fosztogattak Kápolnapusztán. A lakók hónapokon át tűrtek, de végül bejelentést tettek a községházán. A csendőrök és a partizánok összeütközésében többen is életüket vesztették, azonban a túlélő partizánok közül volt, akinek sikerült megszökni a fogságból. A szovjetek egyik zászlóalja bosszúból 1945. március 16-án minden 15 év feletti kápolnapusztai férfi lakost meggyilkolt.

A tragédia 79. évfordulója alkalmából az áldozatok nyughelyén, az egykori Kápolnapuszta temetőjében szervezett ünnepi megemlékezést Gánt önkormányzata és a Vérteserdő Zrt.

„Sokan úgy vélik, hogy a megsemmisülés mindig teret ad az új élet lehetőségének. Itt, az egykori Kápolnapuszta temetőjében rádöbbenhetünk arra, mennyire nem így van ez. Lassan itt hagynak minket azok, akik még tovább tudták adni a gyermekkorukban hallott vagy megélt élményeiket. A történészek kutatásai és a levéltári adatok mellett a túlélők elbeszélései adhatnak teljes képet az itt történtekről. A mi feladatunk, hogy ne engedjük elfeledni azt, amiről évtizedeken keresztül tilos volt beszélni. Háború volt, igen. Kegyetlen háború” – fogalmazott Krausz János, Gánt polgármestere.

Beszédében egy, a Fejér Megyei Hírlapban megjelent írásból is idézett, melyben Molnár Józsefné emlékezett vissza a tragikus időszakra: „Iszonyú kemény harc alakult ki. Repkedtek a lövedékek és a gránátok, mint a záporeső, égtek a házak mindenfelé, az oroszok pedig csak jöttek, és lőtték a magyarokat. Annyi volt a halott, hogy lépni sem lehetett tőlük. És akkor megtörtént a tragédia. Két magyar katona az egyenruhájára civil ruhát húzott, és úgy lőtték az oroszokat. Amikor ezt meglátták, elkezdték kivégezni a civil férfiakat. Egész Kápolnapusztáról négy férfi maradt életben. Közöttük volt a nagyapám és a nagybácsikám. Apám úgy élte túl ezt a vérengzést, hogy egy másik orosz egység ért el a házunkig. Mi öten voltunk testvérek, és sivalkodva körbefogtuk apánkat, hogy ne lőjék agyon. A fiatal nők igyekeztek menekülni, mert sokat megerőszakoltak. Megverték, aki nem engedelmeskedett.”

A háború után a túlélők Pusztavámra, Gántra, egyesek Németországba költöztek. 1955-re már csak három család lakott Kápolnapusztán, majd az ő elköltözésükkel lakatlanná vált a település.

„Mi nem tehetünk ezután mást, mint felkutatni, megőrizni ezeket az emlékeket – fogalmazott Gánt polgármestere. – Ma már nem a felelősök keresése a fontos, hanem az áldozatok emlékének ápolása, őrzése. Nem merülhet feledésbe az aprócska sváb falu története, tragédiája.”

Csákberény polgármestere, az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület elnöke megemlékező beszédében felidézte: Fejér megye négy hónapon keresztül hadszíntér volt, a tragédia idején Kápolnapusztán húsz sváb család élt.

A kápolnapusztai áldozatok tiszteletére tartott megemlékezésen közreműködött a gánti német nemzetiségi dalkör, valamint szaxofonon Rádl Péter.

Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke arról szólt, hogy az 1945-ben elkövetett gyilkosságok tetteseire fény derült. Az Utolsó töltényig című könyvben leírtak szerint a 68. lövészhadosztály egyik lövészezrede – egy jól kiképzett ejtőernyős alakulat – követte el a kápolnapusztai mészárlást.

„1945. március 16-án az itt, Kápolnapusztán hazájukat védő huszárok és az ártatlanul kivégzett civilek sorsa halálukban egybeforrt. 1944 utolsó napjaitól kezdődően a Magyar Királyi Első Huszárhadosztály roncsai vonultak fel ide a Vértes lejtőire, hogy egy utolsó derekas küzdelem árán megállítsák az előretörő szovjet Vörös Hadsereg Bécs ellen történő előretörését  – idézte fel az eseményeket Szebenyi István. – Ezeknek a hősies cselekedeteknek súlyos ára volt. Számtalan halottat, sebesültet hagytak hátra, sokuk névtelen sírja sohasem került elő. Mai napig tartó adósságunk, hogy az elesetteket és eltűnteket felkutassuk, nevesítsük.”

A megemlékezés végén Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mondott imát a Kápolnapusztán elhunyt áldozatokért, majd az intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték a temetőben az emlékezés virágait, koszorúit.

Forrás: FEOL; Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Nagy Norbert

Magyar Kurír