Karitászönkéntesek találkozóját tartották Székesfehérváron

Az eseményen részt vett Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese és Klesitz Angella, a Székesfehérvári RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulancia munkatársa.

Spányi Antal megyéspüspök a szentmise elején köszöntötte a jelenlévőket, kérve, hogy a szent angyalok közbenjárására gyúljon fel szívükben a szeretet, hogy mindig Jézus tanítása szerint éljenek és ennek fényében végezzék munkájukat.

Isten sok feladatot ad, sok küldetést; hív és hivatást ad, melyhez a szükséges kegyelmet is megadja – mondta szentbeszédében a főpásztor. – A karitászmunka nem könnyű. Kell hozzá nyitottság, hogy beengedjük, befogadjuk az embert, akiben fel akarjuk fedezni Krisztust. De Isten megadja az erőt, az időt és a karizmát is hozzá.

A karitászmunka során akkor tudjuk Krisztust elvinni embertársainkhoz, ha bennünk van”

– hangsúlyozta a székesfehérvári megyéspüspök. Kiemelve az áldozás fontosságát, arra buzdította az egyházmegyei karitász önkéntes munkatársait: váljanak ténylegesen eggyé Krisztussal. „Őt meghallva és megértve tudjuk járni az általa mutatott utat.”

A szentbeszédet követően Sinkovicsné Máté Hortenzia, az egyházmegyei karitász igazgatóhelyettese, a jubileumi találkozó egyik fő szervezője mondott imát.

Az esemény a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódott, ahol előadásokat hallhattak és kérdéseket tehettek fel a találkozó résztvevői.

Spányi Antal püspök az előadások előtt elhangzott köszöntőjében kiemelte: a világ csak egy tevékenységet lát a karitászmunkában, ám a lényege a Krisztusban való találkozás.

Zagyva Richárd előadásában kiemelte: Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájában – melynek jelentése: Mindnyájan testvérek – nagyobb szolidaritásra, több testvéri szeretetre hív. Hisz szeretetre vagyunk teremtve, és mindenkiben Krisztust kell felismernünk. Erről szól a karitászmunka: Isten szeretetének továbbadása, melyet Jézus adott nekünk az evangélium tanítása által. Akkor segítünk, ha jól segítünk – mondta Zagyva Richárd. Emlékeztetett: a szervezet 90 éve alakult, és 30 éve újult meg; valójában

az irgalmasság testi-lelki cselekedeteire való meghívást jelenti, mely Jézus Krisztus példáját követve már a kezdetektől jelen van.

Az első országos karitász megalakulása 1897-ben a németországi Lorenz Werthmann nevéhez fűződik, akinek célja az volt, hogy a jó szándékú emberek önkéntes segítő munkáját szervezettebbé és hatékonyabbá tegye. E csoportok később összefogtak és hálózatba szerveződtek. Hamarosan egész Európában létrejöttek az országos szervezetek, és jelenleg a világ 165 országában vannak jelen. Lorenz Werthmann alkotta meg a Caritas „lángoló keresztként” is emlegetett, világszerte ismert jelét, mely a szeretet lángját jelképezi.

Hazánkban Prohászka Ottkár már szorgalmazta, de csak 1931-ben, Mihalovics Zsigmondnak köszönhetően vált országosan szervezetté a karitász, ő azt vallotta, hogy először ne építsenek sehol semmit, hanem térképezzék fel, hol mire van szükség. Ezt követően jöttek létre az egyházmegyei karitászközpontok. A kommunizmus alatt a legtöbb egyházi szervezetet felszámolták, és csak 1991-ben – már mint Magyar Karitász, 2001-től Katolikus Karitász – sikerült újjáalakítani. Ma az ország egyik legnagyobb segélyszervezeteként 16 egyházmegyei központtal, 18 szociális intézménnyel, 800 plébániai karitászcsoporttal, nyolc tevékenységi területen szolgálja a rászorulókat, szükséget szenvedőket, ahogy azt XVI. Benedek Deus caritas est című enciklikájában megfogalmazta:

az Isten által minket betöltő keresztény szeretetet továbbadva, Isten országát építve.

Klesitz Angella, a székesfehérvári RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulancia terápiás munkatársa a karitászönkéntesek szenvedélybetegséggel való találkozásáról, szerepükről tartott előadásában a függőségről és annak kialakulásáról, kezeléséről beszélt. Előadásában többek között azt hangsúlyozta: a szenvedélybetegeknél annak megértéséhez kell eljutni, hogy van értelme meggyógyulni, és ebben a szakember egyedül nem biztos, hogy tud segíteni. A gyógyulás a lélek szentélyében megy végbe, és ehhez Isten kegyelme is kell, melyben a krisztusi szeretet által részesülhet valaki. Ezt a krisztusi szeretetet viszi magával és adja át a karitászmunkatárs egy-egy találkozás alkalmával.

A jubileum alkalmából Spányi Antal püspök, karitászelnök emléklapokat adott át a harminc éve működő Érd-postástelepi Szent Erzsébet Karitászcsoport, a Pilisvörösvári Római Katolikus Egyházközség Caritas Szervezete, a Kis Szent Teréz Érd-újvárosi Karitászcsoport, a Székesfehérvár-Almássy telepi Krisztus Király karitászcsoport és az Iszkaszentgyörgy-Szentháromság karitászcsoport képviselőinek.

A kilencvenéves Kovács Istvánné (Székesfehérvár-Vasútvidék); valamint a harminc éve önkéntesként segítő Battai Istvánné Klári, Rózsa Istvánné Kinga (Érd-Postástelep); Szíjártó Pálné, Balázs Károly, Szauerné Fetter Terézia Blandina OSB (Pilisvörösvár); Liszits Mária (Székesfehérvár-Öreghegy); Zemlényi Katica, Busicsné Pap Anna, Virágh László, Ledniczky Jánosné, Polácska Erzsébet (Székesfehérvár-Almássy telep); Kovácsné Fodor Mária, Ódor Györgyné és Emperger Jánosné (Iszkaszentgyörgy) valamennyien önkéntes karitászmunkájuk elismeréseként vehettek át oklevelet a főpásztortól.

Szöveg: Kirschné Schöffer Nikolett

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Bágya Ferenc

Magyar Kurír