Keresztény szemmel a gyermeknevelésről

A gyermekek családi életre neveléséről szóló, ötrészesre tervezett vetített képes programsorozat tematikáját Bíró László családreferens püspök és Pál Ferenc atya, mentálhigiénés szakember egy családtáborban elhangzott elmélkedés-sorozata alapján állította össze a diakónus – írta Toldi Éva.

A felnőttkori szenvedéseknek, életproblémáknak zöme a gyermekkorra és a nevelésre vezethető vissza. Minden a gyermekkorban kezdődik, ezért minden ember életében meghatározó ez az életszakasz, ekkor alapozódik meg, hogy milyen felnőtt lesz belőle. Természetesen döntően a szülők értékrendjétől, emberképétől függ, hogy milyen felnőtté szeretnék nevelni gyermeküket – mutatott rá Szathmáry László.

Raniero Cantalamessa kapucinus atyát idézte: „Az alázat a szeretet ikertestvére, az Isten ezt azért találta ki, hogy megmentse a házasságokat.”

Mi az alázat? A mai ember viszolyog e kifejezéstől, mert azt hiszi, ez azt jelenti, hogy hallgatni és megalázkodni kell. Holott éppen az ellenkezője igaz: a megbeszélés, gondolati és érzelmi csere mindennél fontosabb. Mert a házasságban megszűnik az „én” meg a „te”, és a „mi” veszi át a szerepet. Nincs egyéni, csak közös „kalapviselés”, közös ügyek, közös felelősségvállalás, közös döntések és örömök vannak, s ha mindez szeretetből fakad, akkor önkéntes, belülről jövő lesz, és az önátadás vágya mozgatja majd a házastársakat: „Teljesen átadom magamat neked”. Miként a szülő is teljesen odaadja magát a gyermekének. A gyereket nem úgy nevelik, ahogyan az apa vagy anya akarja, hanem ahogyan mindketten akarják.

Ugyanakkor el kell fogadniuk, hogy a házasságban tulajdonképpen mindketten Isten titkát szolgálják – emelte ki a diakónus. Ugyanis létét minden ember Istennek köszönheti. Isten beavatkozása, hogy a fogantatásnál a több millió hímivarsejt közül éppen az termékenyítette meg azt az egyetlen petesejtet, amelyből személyes énünk megfogant. S hogy miért? Ez Isten titka. Mint ahogy az is, amikor egy lány és egy fiú összetalálkozik, és összekötik életüket Isten áldásával. S a titkok lánca, a miértek folytatódnak a gyermekekben.

Szathmáry László rámutatott: Isten minden embernek adott talentumokat, s a szülőknek ki kell kutatniuk, miben tehetséges gyermekük, s nevelésében is ezt szem előtt kell tartaniuk. Ugyanakkor a tehetség kibontakoztatása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése mellett ügyelnie kell a szülőknek a gyermek arányos fejlődésére, a test, a szellem és lélek nevelésének egyensúlyára. Továbbá rá kell vezetni őt az ismeretszerzés, a gyakorlati teljesítmények, a munka örömére: például arra, hogy nem az ötösért tanul, hanem azért, hogy több legyen, és hogy ez igazi lelki örömforrás számára.

Az előadó végül nyomatékosította, mennyire fontos, hogy az apa és anya is folyamatosan jelen legyen a család életében fizikai, lelki, szellemi vonatkozásban is. „Kéznél legyen”, ha gyermekének kérdése van, ha segítségre szorul, és példájával is nevelje őt. Fontos továbbá a gyermeki bizalom kialakulásában az otthon biztonságának, a szeretet ölelő melegének az érzete, tudata, a szülők egymás iránti megbecsülésének, szeretetük állandóságának s Istenre való ráhagyatkozásuknak megtapasztalása. Ezek mind alakítják a gyermeket, s a tudatában elraktározott viselkedésformákat, viszonyulási módokat fogja ő is másolni: ezek formálják majd felnőttként is emberképét, identitását – zárta gondolatait a diakónus.

A sorozat további előadásain szó lesz a gyermek felelősségvállalásra neveléséről, a családi ünnepek szerepéről, a szentségi házasság és az együttélés különbségeiről, a gyermeknevelésre gyakorolt hatásukról.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír